Köszöntő
2016. november 22. írta: tulapruton

Köszöntő

Ebben a blogban Moldáviával szeretnék foglalkozni. Érdekességek, útleírások, látnivalók - minden, ami Moldávia.

Sajnos az útleírások kora – úgy tűnik – egy időre lejárt. Bármennyire lebilincselő kézbe venni Germanus, Baktay, Stein Aurél vagy épp Balázs Dénes könyveit, az efféle hosszabb értekezéseket a mindent azonnal megkapni akaró XXI. században egyre kevesebben olvassák. Ugyanakkor boldog-boldogtalan blogot ír. Részemről nem vagyok híve ennek a műfajnak, főleg nem utazás tárgykörben, hiszen az utazás esszenciája veszik el, ha még utazás alatt is a klaviatúrát püföljük, ahelyett, hogy megpróbálnánk magunkba szívni mindazt, amiért mentünk. Amióta a szebb napokat megélt utazas.com (emlékszik még rá valaki?) befuccsolt, egykori aktivitásomnak is vége, idestova 10 éve nem került ki értelmezhető útleírás a kezeim közül (bezzeg a régi szép időkben…). Mindenesetre alkalmazkodva a megváltozott igényekhez, barátaim, ismerőseim hosszas unszolására, hogy osszak már végre valamit meg velük is, megszületett ez a blog. A műfajból adódóan nem kell hosszabb útleírásokra, elemzésekre számítani, egy-egy bejegyzás fél-egy gépelt oldal terjedelmű lesz. Mivel nem vagyok a fényképezés nagymestere, cikkenként egy-két kép illusztrációval. Akinek valami felkeltette az érdeklődését, a google milliószám tud bármiről képeket kiadni.

Elsősorban a Moldáv Köztársasággal, illetve a tágabban vett Besszarábiával szeretnék foglalkozni, innen a cím is. A mai Moldáv Köztársaság határain túl szó lesz Bukovináról, a Budzsákról, a Transznyisztriáról. Moldovai élmények, látnivalók, érdekességek köré lesz felépítve az egész koncepció. Lehetőség szerint igyekszem több-kevesebb rendszerességgel frissíteni. Mivel utazás alatt inkább nézelődök, vizipipázok, trolibuszra várok, pont amikor külfödön vagyok, akkor nem fog frissülni, csak ha itthon épp nincs jobb dolgom. Tehát előreláthatóan rendszertelenül, de igyekszem azért heti legalább egy értekezést írni. Alapvetően nem politikai, hanem utazós blognak szánom, de ha valaha történne bármi érdekes az országban, akkor igyekszem számot adni a moldáv közéletről is.

 _ipova_007.jpg

És azért pont Moldávia, mert

  • Mindenki hanyagolja, senki nem foglalkozik vele. Így, mint bő tízéve felfedezett lelencgyerekemet, nyugodtan lehet babusgatni, nem fogok konkurenciát jelenteni más blogoknak.
  • Elragadóan szép: természet, kultúrtörténeti emlékek, emberek, minden. Moldovát csak szeretni lehet.
  • Rendkívül kevés az információ az országról, emiatt forrásértékű minden Moldovával kapcsolatos megnyilvánulás. Azaz van értelme írni, nem ugyanazt a dolgot kell ezredszer feldolgozni.
  • Ismeretlen a tömegturizmus, emiatt az ideérkező egy picit felfedező is lehet, a szó klasszikus értelmében. Pár napra felsejlik Teleki Sámuel, Kőrösi, Vámbéry világa: olyan helyekre juthatunk el, ahova csak keveseknek adatik meg. Itt mindenki kitombolhatja felfedezői hajlamait.
  • A fenti okok miatt sokat járok ki, emiatt vélhetően hosszabb távon is kimeríthetetlen lehetőséget biztosít a cikkek írására.

Végül álljon itt a legszebb definíció, amit eddig olvastam arról, mi a különbség utazó és turista közt (Nacsinák Gergely András, orthodox pap tollából). Bár az alábbiak Görögország kapcsán íródtak, de általános érvényűnek tekinthetőek szerte a Földön:

„A turista bárhol legyen, mindent a maga képére és hasonlatosságára formál, az utazó ezzel szemben maga alakul át, és ez az átalakulás útjának célja és értelme. A turista fizet, s ettől azt hiszi, mindenhez joga van […], az utazó legtöbbször üres zsebbel érkezik, de tudja, hogy a tenger, a nap és a hegyek: idegen istenek, akiknek birodalmába lépve nekik hódolnia illik, és igyekszik kilesni minden titkukat.”

„A század közepéig még utazni kellett Görögországban – ma már csak vakációzni lehet. Ez azt is jelenti, hogy a század közepéig még írni lehetett Görögországról, azóta csak prospektust és bédekkert összeállítani érdemes. Minthogy a tömeges turizmus a hozzáférhetőség csalóka látszatát kelti, odautazni pedig többé nem jelent kihívást és kalandot, az ember csak nehezen veszi észre a vendéglátóipar ügyesen szerkesztett kulisszái mögött, hogy idegen földre lépett, ahol minden lépésével rég meghalt emberek nyomában jár, kihűlt tűzhelyük mellé térdepel, s ha egy marék földet vesz a tenyerébe, két kezével annak hamujába túr. A kötelező csodálat hamar elenyészik, és utazó legyen a talpán, aki az emberáradat közepette még meg tud állni egy pillanatra, visszafordul, és észreveszi azt, ami valójában körülveszi.”

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tulapruton.blog.hu/api/trackback/id/tr3511943253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.