Magyar nyomokon Besszarábiában
2017. augusztus 08. írta: tulapruton

Magyar nyomokon Besszarábiában

Az elmúlt években volt szerencsém megfordulni Moldova legeldugottabb szegleteiben. Számos ilyen kis rejtett zugban találkozhatunk a magyar jelenlét nyomaival. Ezekből szeretnék most – a teljesség igénye nélkül – néhányat említeni. Itt és most nem célom a részletekbe menő filológiai és történti fejtegetés. A témában több szakcikk jelent meg, ezúttal inkább élménybeszámoló jellegű témafelvetéseket írok, hiszen ezekből külön-külön is komoly munkákat lehet készíteni, remélem valamikor majd erre is sor kerül.

Ha megnézzük a rendelkezésre álló forrásainkat (a cikk végén közreadok egy rövid irodalomjegyzéket) azt látjuk, hogy a magyarság keleti kapcsolatai soha nem szűntek meg teljesen, a Honfoglalást követő századokban sem. Az utazók híradásaiból jelentős magyar közösség képe rajzolódik ki. Maradt-e ennek bármi nyoma? 

Unguri és a többi falu: Mugyiló (a mai Mogiljev Podolszkij/Могилів-Подільський) környékéről Zöld Péter 1770-ben négy csángó faluról ír. A várostól mintegy 10 km-re, a Dnyeszter partján húzódó Unguri esetében nem kell hozzá különösebb fantázia, hogy észrevegyük a név magyar eredetét. Sántha Attila kutatásaiban [5] beazonosította a továbi három falut is: Unguri mellett ezek Verejeni, Balinti és a picit távolabb fekvő Boroşeni.

Közülük ma már egyedül Unguriban emlékeznek a magyar múltra. A falu megközelítése nem egyszerű, a világvégi helyet kizárólag földutakon lehet elérni. Otaci-t elhagyva az aszfaltút nem tart sokáig, hamarosan már murván zötyögünk, később az is egyre rosszabb lesz, a faluban már inkább csak a traktorcsapákban megálló víztócsák jelölik ki, hol lehet az elméleti út. A helyiek által elmesélt történet szerint egykoron magyar halászok érkeztek a Dnyeszteren. Éjszakára itt kötöttek ki, hogy a falu vendégszeretetét élvezzék. Ez nemcsak szállásadásból állt, mivel a helybéli leányok igencsak szemrevalók lehettek (ma is azok), az est leszálltával a magyar halászlegények nem sokat aludtak. A történetnek ezután többféle verziója van. Valaki úgy meséli, hogy reggel továbbhajóztak, de az éjszakai együttlétből fogant gyermekek ittmaradtak. Mások úgy tudják, a halászok is itt telepedtek végleg le.

letoltes_2.png

Unguri polgármestere a falu temetőjében ismerteti az alapítás szájhagyományban fennmaradt legendáját

Sztojcsin: A Rákóczi-szabadságharc 1711-es leverését követően a Habsburg megtorlás elől nemcsak Rodostóba menekültek magyarok, hanem számos más országba is. Így a bújdosók egy kisebb csoportja az akkor a Lengyel Királysághoz tartozó Hotyin közelében található Sztojcsinban telepedett le. A XIX. századra a sztojcsini magyaroknak nyoma veszett. A 2015-ös kutatóutunkon [2] már  a hírükről sem hallottak a falu lakosai. Ellenben lengyelek mai napig lakják, így mindenképp örömteli fogadtatásban részesültünk.


letoltes_4.pngSztojcsinban ha magyarokat nem is, de lelkes embereket találtunk (Szabó Levente felvétele)

Csöbörcsök: Talán az egyik legnagyobb talány a keleti magyarság kutatói közt ez a csángó falu. 1767-ben Zöld Péter még 7139 magyart gyóntatott és 2512-t keresztelt [4]. Hogy az akkori magyar viszonyok szerint mekkora szám volt ez, nem árt tudni, hogy a korabeli (XVIII. századi) Buda népességét 13 és 15 ezer fő közé becslik (forrás). Tehát itt, a "világ végén" azokban az időkben egy fél Budányi magyar élt, anélkül, hogy szorosabb kapcsolataban álltak volna az anyaországgal. Ennek fényében igencsak meglepő, hogy, alig 50 évvel később már nem találják őket, 1844-ben Jerney már az emlékükkel sem találkozik [3]. Hova tűnhetett ennyi ember? Maradt-e utánuk bármi? 

05.png

Jellegzetes oromdíszes, napsugaras csöbörcsöki ház

Szakemberek sokaságát foglalkoztatja ez a kérdés, de a találgatásokba nem szeretnék mélyebben belemenni. Valakik szerint az orosz-török háborúk söpörték el őket (mely pont ezen a területen volt a legintenzívebb), némelyek úgy tudják, tatárok hurcolták el a magyarokat a Krímbe, sőt még messzebb, mások inkább az egyszerű beolvadás hívei. Mivel ez egy rendkívül sokrétű dolog, az érdeklődőknek raktem fel a cikk végén néhány ezzel kapcsolatos írást. Tény, hogy egy olyan közegeben, ahol az indentitás legfőbb őrzője a vallás és nem a nyelv (a romániai moldvai csángóknál napjainkig így van: elsősorban katolikusként, és csak másodsorban magyarként - ezt is jobbára csángó-magyarként - definiálják önmagukat), hatalmas károkat tud okozni, ha az egyház nem foglalkozik híveivel. Márpedig erre a távoli vidékre csak hébe-hóba jutott el egy-két misszionárius, ők is jobbára olaszok voltak.

3-322c.jpg

Napsugaras ház Szegeden (forrás: Magyar Néprajzi Lexikon) 

14575248973922146.JPG

Napsugaras ház a Délvidéken (forrás: értéktár.rs)

De ennyi kis történelmi kitekintés után térjünk vissza a moldáv valóságba. Csöbörcsökből több is van. Ma sem 100%-osan eldöntött a kérdés, hogy melyik lehet a Zöld Péter által leírt „igazi”, bár valószínűleg a jobb (azaz, mivel a Dnyeszter északról délre folyik, a nyugati) parton lévő falu lesz az. A Ştefan Vodă – Odessza útról egy nagyon rossz minőségű, ám annál szebb dnyeszteri panorámával megáldott bekötőút visz le a faluba. Ha nem kapunk tengelytörést útközben, akkor itt még találkozhatunk olyan öregekkel, akik magyar eredetűnek vallják magukat.

letoltes_5.png

Stilizált tulipán alakú oromdísz egy csöbörcsöki házon 

Dnyeszterfehérvár:

A régi Akkerman (Dnyeszterfehérvárat ebben a cikkben mutattam be) Luxemburgi Zsigmond idejében végvárként próbált több-kevesebb sikerrel ellenállni az egyre fenyegetőbben közeledő oszmánoknak, majd a Hunyadiak magyar védőket telepítettek ide. Az ő nevükhöz fűződik egy Szent László tiszteletére épített templom. Miután a várost és hatalmas erődjét 1484-ben elfoglalták a törökök, az addig itt állomásozó magyar helyőrség végleg elhagyta. Innentől kezdve a sorsa bizonytalan. Csak évszázadokkal később, Jerney Jánosnak sikerült 1844-45-ös útján beazonosítani, az akkor már görögök által használt templomot. Jerney leírása ma is megállja a helyét: "Találtatik azonban [...] a limán magos partján egy közhír szerint igen régi templom, mely most a görögök által használtatik. […] Kérdezem az oroszul beszélő pópát, mit tud az egyház keletkezése idejéről? – Haj, uram! – szóla nagyot mondandó hangon. – Ilyen régi templom nincs egész Besszarábiában." Nagyjából ugyanez játszódott le legutóbbi ottjártamkor is. Az atyától megtudtuk, hogy a pár éve végzett renoválás során, amikor a teljes vakolatot megújították, előtűntek az eredeti falak. A régi szentély és a későbbi hozzáépítések határvonala tisztán elkülöníthető volt.

letoltes_3.png

Az egykori görög-templom paróchusa beszél Dnyeszterfehérvár történetéről. A háttérben lévő festményen Szucsávai Szent János törökök általi megkínoztatását látjuk. Hanyi Zsolt felvétele.

Orhei: 

Alighanem nem kell hozzá nagy fantázia, hogy az elnevezésbe belelássuk az Őrhely nevet, bár Sántha Attila etimológiai kutatása szerint helyesebb a Várhelyből történő eredeztetés. 

A kora középkorban falu állt ezen a helyen, majd a XIII. században tatár kézre került. A tatár mecset, fürdő, karavánszeráj után egy árpád-kori romtemplom alighanem még a laikusoknak is eszébe juttatja balaton-felvidéki társait. Minden valószínűség szerint a XVII. századig éltek itt magyarok, ahogy Sántha Attila megállapítja [6]. 

Ma a terület Moldova elsőszámú turisztikai célpontja. A romok, a sziklakolostor, a festői táj megér egy hosszabb írást, ezért most nem foglalkozok ezzel részletesebben. Kisinyovból napi több marsrutka közlekedik Butucenibe (vagy Terbujenibe). Mindkét faluból kiindulva gyalogosan fél nap alatt bejárhatjuk a romokat.

letoltes.png

XV. századi kővár romjai a Răut folyó fölött. Elődjét még, mint földvárat az Árpád-korban, magyarok építették.

Kulturális hatások:

A közvetlenül magyar eredetűnek tekinthető emlékeken túl a középkor századaiban egy lazább, kulturális áramlás is kialakult. Ez leginkább az építészetben érhető nyomon. A bukovinai tempomok hosszhajós elrendezése (szemben a klasszikus orthodox templomok centrális szerkezetével), gótikus elemekkel, közismertek. De ugyanez a hatás megfigyelhető – igaz kevésbé markáns formákban – Moldova egyházi építészetében is.

01.png

A gótika legkeletibb példáit Besszarábiában találjuk. Ablakok a mai Moldáv Köztársaság talán legszebb középkori templomán.

35-dsc01416.JPG

Ugyanez a motívumkincs még markánsabban jelenik meg a putnai kolostoron. De ez már a romániai Moldvában található. A Moldva/Moldova közötti különbséget ebben a cikkben részletezem.

 

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy ha túl sok minden nem is maradt a magyar múltból - senki ne keressen például magyarul beszélő csángó falvakat - de aki figyelmesen járja az országot, számos apró nyomát fellelheti a középkori magyar jelenlétnek.

letoltes_1.png

A megközelíthetetlen sziklafalakon akár még rovásfeliratra is bukkanhatunk

Szeretnéd személyesen is megnézni, hol éltek őseink a Honfoglalás előtt? Beszélnél csöbörcsökiekkel? Akkor utazz velünk! Fedezd fel Moldovát! Augusztus 18-25 között szervezett autóbuszos út keretében, általam összeállított programmal lehetőség lesz megismerkedni az ország látnivalóival. Az út során a blogban már bemutatott látnivalókon túl megismerkedünk számos más érdekességgel: kanyonvölgyekben túrázunk, középkori templomokat, kolostorokat és várakat látogatunk meg, magyar emlékekkel ismerkedünk, élvezzük a poszt-szovjet múlt csodáit a moldáv atombunkerben és a Dnyeszter Menti Köztársaságban. Kipróbáljuk a városok közötti trolibuszozást, hajózunk a Dnyeszteren, és természetesen borkóstoló és gasztronómiai estek is szerepelnek programunkban. Részletek később, addig is érdeklődni lehet kommentben, vagy e-mail-ben: lengyellaszlo@freemail.hu

Források:

Akit ez a téma behatóbban érdekel, a következő forrásokat érdemes tanulmányoznia:

[1] Benda Kálmán:Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16-18. században. Századok, 1985.

[2] Hanyi Zsolt: My iz Vengrii természetbaráti kör

[3] Jerney János'Keleti utazása a'magyarok' őshelyeinek kinyomozása végett. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2011

[4] Pater Zold: Notitia de rebus Hungarorum qui in Moldavia et ultra degant, scripti ab. Pozsony, 1783. (újabb kiadás: Zöld Péter, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2002.)

[5] Sántha Attila: A besszarábiai Mugyiló magyarjairól. In: Moldvai Magyarság XXII. 2012. 7. (9–11.)

[6] Sántha Attila: Három magyar eredetű besszarábiaia helynév: Orhei. In: Moldvai Magyarság XXIII. 2013. 2, 3, 4, 5, 6. (cikksorozat) hargitakiado.ro

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tulapruton.blog.hu/api/trackback/id/tr5312567971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Le Orme 2 2017.11.11. 18:36:38

Kisinyov=Kisjenő. Magyarok alapították. Sajnos a török háborúk eltörölték a nyomokat.