A csadirlungai lovászat
2017. augusztus 28. írta: tulapruton

A csadirlungai lovászat

Amikor egy kellemes őszi napsütéses délután kiszálltam a marsrutkából a csadirlungai buszállomáson, igazából fogalmam nem volt, merre induljak ismerősöm keresésére. Egy korábbi találkozásunk alkalmával, nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, őt úgyis ismerik, kérdezzem meg bárkitől. Jobb híján így is tettem, egy száraz halat áruló kedvesnek tűnő nénihez mentem oda, a „Hol lakik Kosztya?” kérdésemmel. A néni nem is csodálkozott, szépen elmagyarázta, merre induljak, aztán majd kérdezzem meg újra. Hogy azért el lehessen képzelni a szituációt, valami olyasmi, mintha egy Pápa méretü városba megérkezvén, az első járókelőtől megkérdeznénk, hol lakik a Pista, mire ő különösebb meglepődés nélkül elmagyarázná… Kosztyát tehát alighanem tényleg mindenki ismeri Gagauziában.

dsc02011.JPG

Gagauz sztyepp

Amíg a háza előtt várakozok, a szomszéddal elegyedünk beszélgetésbe, ritkaság erre a magyar vendég. Közben megérkezik Kosztya is, hamarosan indulunk a város határában lévő lovászathoz.

Moldova elsősorban, mint a Szovjetúnió valamiféle háztáji zöldségeskertje volt ismert a rendszerváltás előtt, de az állattenyésztésből is kivette részét. A moldovai lovak még a jóval nagyobb lovasmúlttal rendelkező belső-ázsiai államokban is keresettek voltak. Moldova elsőszámú lovászata pedig Csadir Lungában volt. Amikor eljött a rendszerváltás, 1991-ben elprivatizálták. A Kelet-Európát azóta is uralmuk alatt tartó oligarchák, ugyanazok, akik néhány évvel korábban még a kommunizmus közösségi tulajdonának fő hangadói voltak. (Gulággal fenyegetve meg azokat, akik akár a szemétből is hasznot csinálnak – ugye emlékszünk még a mi meggymagosunkra?)

dsc02015.JPG

Persze az idők változnak, ahogy egyszer Kisinyovban mondta egy ismerősöm: Nagyon boldog voltam amikor fellőtük az első Szputnyikot, örültük a holdszondáknak, atomtengeralattjáróknak meg az antarktiszi kutatóállomásoknak, de ettől még nem lett több kása a tányérunkban. Nem, nem rántott hús vagy kaviár. Kása. Eljött a pillanat, amikor nem lehetett tovább tartani a rendszert, minden borult. Egyik napról a másikra. Egykori párttitkárok privatizáltak maguknak komplett acélgyárakat, vagy aki jókor volt jóhelyen akár szibériai gyémántbányát, azeri olajmezőt, üzbég gyapotföldeket. Aki mindezeket felépítette, annak pedig az összes munkája, sok évtizednyi takarékoskodása elúszott. Meséltek olyat, hogy amikor az értékét vesztett szovjet rubelért már semmit nem lehetett venni az üresen kongó boltokban, valakinek már csak WC papír jutott. Egy élet munkájából tudott venni több száz tekercs WC papírt, azóta is azt használja, rettegve, hogy kóbor egerek mikor rágják szét több évtizednyi gyári munkás életének egyetlen eredményét. És ő még jól járt, mert legalább valami maradt neki. A legtöbbnek még ennyi sem.

Ilyesmi dolgokról beszélgetünk Kosztyával, amíg masszív Nivánk átküzdi magát a sártengeren. Csadir-Lunga híres lovászatát is el szerették volna veszejteni. Szerencsére a széleskörű lakossági tiltakozás ezt megakadályozta, bár a helyzet továbbra sem stabil. Legutóbb 2013-ban, a románbarát Iurie Leancă kormánya próbálta potom 600 000 lejért kiárusítani az akkoriban több, mint kétmilliót érő lovászatot. A gagauz autonómia saját keretéből, 2015-ben egy nagyobb támogatással egy időre megoldotta a finanszírozást, a telep egyelőre marad a mi egykori TSZ-einkhez hasonló közös népi tulajdon, és az állami tulajdon valami sajátosan egyéni keverékében.

dsc02014.JPG

Kosztya egyik kedvenc lovával

Pedig a több évtizedre visszamenő tenyésztési program nemcsak Gagauzia, hanem az egész moldáv állam büszkesége. Elsősorban un. „Orlov” fajtájú lovakkal foglalkoznak, de más típusok is léteznek, nem mindegy ugyanis, hogy kocsihajtásra, hátaslónak, ügetésre, vagy vágtára a legalkalmasabb egy-egy ló. A csadirlungai lovak nagy, nemzetközi versenyeken számos nívós díjat begyűjtöttek már, a helyi idegenforgalmat is élénkíti.

Évente rendezik meg a „Hederlez” lovasünnepet, ahol nemcsak Csadir-Lunga, hanem egész Gagauzia lótartói összesereglenek az össznépi lovasprogramra. Az egész napos fesztiválon természetesen a lovaké a főszerep, de kirakodóvásár, ügyességi versenyek is várják a látogatót.

atprolin4.jpg

Fogahajtók a Hederlez lovasfesztiválon (forrás)

Kosztya nemcsak a lovakhoz ért, hanem a festéshez is. Mi másról festene, mint a lovakról? A látogatóknak szívesen mutatja grafikáit, festményeit. Büszkén meséli, egyszer még a kisinyovi magyar nagykövetség is rendezett műveiből kiállítást. A lovardában egy kis múzeumot rendezett be, ahol megismerkedhetünk a lótartás rejtelmeivel, a lovasnomád népek életével.

dsc02018.JPG

dsc02020.JPG

Ezekután csak azt tudom ajánlani, ha valaki elvetődik Csadir Lungába, mindenképp keresse fel ezt a különleges helyet!

A bejegyzés trackback címe:

https://tulapruton.blog.hu/api/trackback/id/tr5212324617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.