A Puskin Múzeum
2017. szeptember 15. írta: tulapruton

A Puskin Múzeum

A Kisinyov központjának számító székesegyháztól északra találjuk a helyiek által „óvárosnak” titulált negyedet. Ezt azért senki ne úgy képzelje el, hogy itt aztán középkori vagy barokk emlékek sokasága közt sétálhat. Leginkább attól óváros, hogy a terület megúszta a későbbi nagy városrendezéseket, emiatt az utcahálózata megmaradt a régi keszekusza formában. Nincsenek széles, egyenes sugárutak, kiterjed parkok. Leginkább egy falura hasonlít ez a néhány utca a több, mint félmilliós moldáv főváros közepén. Itt találjuk az ország talán egyetlen nemzetközi hírű múzeumát: a Puskin emlékházat (moldávul: Casa-muzeu Pușkin, oroszul: Дом-музей А. С. Пушкина).

dsc00223.JPG

A múzeum

Irodalmi tanulmányainkból talán még felsejlik, hogy teljes nevén Alexandr Szergejevics Puskin a cári rendszer ellen kritikus írásai, „gyanús” kapcsolatai miatt 1820-ban kénytelen volt egy hároméves déli száműzetésbe vonulni. Száműzetésének helyszíne pedig nem más volt, mint a töröktől nem sokkal korábban megszerzett Besszarábia. A költő kisinyovi életét egy korábban, itt megjelent cikkben már feldolgoztam: Puskin Kisinyovban.

Ezúttal látogassunk el az emlékét ápoló múzeumba! Maga a múzeum egy XIX. század végi házba lett berendezve, melyet egy bizonyos Naumov kereskedő építtetett. A földszintes ház tipikus példája a kisinyovi lakóépületeknek: a földrengések miatt nem nagyon építettek emeletes házakat a modern technológiák megjelenéséig. 1948 február 10-én nyílt meg a látogatók előtt, a költő születésének 200. évfordulója alkalmából, 1999-ben pedig egy átfogó renováláson esett túl. A kiállításon Puskin itt tartózkodásának emlékeit láthatjuk: személyes tárgyait, könyveit, még a száműzetését elrendelő cári ukázt is.

12004922_173077236363156_2498822881951393445_n.jpg

Puskin Inzovval

Kisinyovi évei alatt az akkoriban francia nyelvű közigazgatás anyagainak oroszra fordításából élt. Mivel jó kapcsolatokat alakított ki Inzov besszarábiai kormányzóval, időnként tehetett hosszabb utakat is az országban. Inzovval közösen jutottak el a szintén a töröktől elfoglalt Krímbe, sőt a Kaukázusba is. Szabadidejében irodalmi munkásságát is folytatta: Kisinyovben kezde el írni az Anyegint, mintegy 100 versen kívül utazásainak élményanyagából itt született meg a Kaukázusi fogoly és a Bahcsiszeráji szökőkút.

12038445_173077186363161_337565163444069570_n.jpg

Puskin-kézirat

Nem rettent meg a cár haragjától sem, a jobbára verses meséiről vagy Tatjána legendássá vált szerelmi vallomásáról ismert költő ezekben az években sem hagyta abba gyújtó hangú írásait. Szinte látnokként érezte meg későbbi tragikus halálát:

"A harc, a kardcsörgés kedves nekem,
Mióta élek, ily hírnévre vágyom;
A háborús mulatság kedves álmom,
S ilyen haláltól nem féltem sosem.
Ki ifjuként szabadságért epedve
Még szemtől szembe nem látott halált,
Az izgalomra még sosem talált,
S nem méltó rá, hogy szépasszony szeresse."

Az évek során lassan belefáradt az örökös harcba, később a kardcsörtetés helyett egyre inkább a békét kereste.

"Barátom, már elég! A szív nyugalmat áhít, 
Nap napra múlik, és mind elvisz egy parányit 
Az életünkből; ám azt hittem, élhetek 
Együtt veled, de lásd, épp most halunk mi meg. 
Boldogság nincs sehol – kívánság, béke van csak. 
Már régen álmodom külön sorsot magamnak – 
Letört rabszolga én, szeretnék szökni már 
Szebb tájra, hol derűs gyönyör s új munka vár."

Ez csak 1824-ben adatott meg neki, amikor közel négy év után elhagyhatta Besszarábiát. 

Az íráson kívül rajzolt, festett is. A múzeum számos grafikáját, szénrajzát, akvarelljét őrzi. Megörökítette barátjait, ismerőseit éppúgy, mint műveinek főszereplőit, így Lenszkijt vagy Tatjánát.

189.jpg

Önarckép

A múzeumépület udvarán áll egy kis, régi házikó. Ez volt tulajdonképpen az a ház, melyben Puskin lakott. A XIX. századi épület az eldugott udvaron szerencsésen átvészelte a későbbi átépítéseket. Belsejét a költő korának megfelelő berendezéssel látták el.

dsc02568.JPG

A kiállítás megtekintése után egy picit a múzeum kertjében pihenhetünk, ahol 1999-ben a költő szobrát is felállították. Nem ez az egyetlen Puskin-szobor a városban. A Ştefan cel Mare park közepén lévő emlékmű még a XIX. században, közadakozásból készült, ezzel az egyik első Puskin szobor volt.

12813983_239599606377585_3120793953609853989_n.jpg

A Puskin-szobor a XIX. század végén

chi_in_u_042.jpg

A Puskin-szobor napjainkban (Némethy András felvétele)

Ha valaki Kisinyovban jár, mindenképp ajánlom a múzeum megtekintését. A múzeumos nénik nagyon lelkesek, szívesen mesélnek, anekdotáznak a költő életéről. Egy kedves ismerősöm nemérg járt itt, tapasztalata szerint akkor is elmagyaráznak mindent oroszul, ha nem tud valaki oroszul. Nyelvgyakorlásnak nem utolsó. A belépőjegy 15 moldáv lej (picivel több, mint 200 Ft), ami igazán megfizethető. Nyitva tartás: hétfő kivételével naponta, 9-18 óráig.
A múzeum facebook oldala: https://www.facebook.com/profile.php?id=100009826420903&fref=ts

A kéziratok és archív felvételek a múzeum facebook oldaláról származnak.

 FRISSÍTÉS! Szeretnéd személyesen is megnézni, Puskin hol élt száműzetése alatt? 2018. július végén egy utazási iroda, a Túl a Pruton blog szakmai tanácsaival szervez egy egyhetes Moldva-Moldova autóbuszos túrát. Az útban sok egyéb érdekesség mellett Kisinyov látnivalói is szerepelnek. Részletek később, addig is érdeklődni lehet a lengyellaszlo@freemail.hu címen!

A bejegyzés trackback címe:

https://tulapruton.blog.hu/api/trackback/id/tr812811754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.