A cár Besszarábiában
2018. július 17. írta: tulapruton

A cár Besszarábiában

100 évvel ezelőtt, 1918. július 16-ról 17-re virradó éjszaka példátlan kegyetlenséggel mészárolták le II. Miklós cárt és családját Jekatyerinburgban. Ezúttal erről emlékezek meg és röviden felelevenítem a cár 1914-es besszarábiai látogatását.

67_1.jpg

A történet első fele nagyjából közismertnek mondható: 1917 telén már megkezdődött a cári hatalom szétesése, Miklós március 16-án lemondott a trónról. Pár hónapig Carszkoje Szelóban élt családjával, majd Tobolszkba száműzték őket. Miután november 7-én győzött a forradalom, a bolsevik vezetés saját foglyának tekintette, 1918 tavaszán Jekatyerinburgba költöztették a családot.

imperator-nikolay-vtoroy-720x1064.jpg

Ahogyan közeledtek a fehérek Jekatyerinburg felé, úgy vált egyre sürgetőbbé, hogy „valamit kezdeni kell” a cári családdal. A helyi szovjet vezetés úgy döntött, hogy kivégzik őket. Ehhez személyesen Lenin adta meg az engedélyt – bár konkrétan nem maradt fent semmiféle utasítás, még a távírószalagokat is megsemmisítették, áttételesen, későbbi visszaemlékezések alapján bizonyosra vehetjük, hogy a „forradalom atyja” hagyta jóvá a kivégzést (részletes indoklás: [1]).

A család akkoriban Jekatyerinburg egyik külvárosában élt, az Ipatyev-ház emeletét rendezték be számukra. II. Miklóson, feleségén Alexandra Fjodorovnán, 4 lányukon (Olga, Tatjána, Marija, Anasztázia) és Alexej cárevicsen kívül velük volt még a család orvosa, a szakács, egy komorna, és egy szobalány, összesen 11 fő.

583701_dom_ipatieva.jpg

Az Ipatyev-ház a '60-as években

Az „ítéletet” – már amennyiben nevezhetjük annak – Jakov Jurovszkij vezetésével egy 11 fős brigád hajtotta végre. Éjfélkor Jurovszkij felment az emeletre, azzal a hazugsággal, hogy a fehérek elől biztonságosabb helyre költöznek, előtte azonban le kell a foglyokat fényképezni, mivel Moszkvában szárnyra kapott egy olyan hír, hogy már megszöktek. Erre való hivatkozással leterelte őket a ház pincéjébe.
-_el_asesinato_de_los_romanov.jpg

Jurovszkij, és a kivégzéshez felsorakoztatott cári család rekonstrukciója

A pincéből addigra már mindent kipakoltak. A 11 gyilkosnak megmondták, melyik kire lőjön, hogy minél előbb végezzenek. Mivel volt, aki nem akart lányokra lőni, kettőt közülük le kellett cserélni kevéssé érzékeny lelkű komisszárokra. Az „ítélethirdetés” annyiból állt, hogy Jurovszkij egyik zsebéből előszedett papírfecniről felolvasta a cár bűneit, végül a halálos ítéletet: „Az Uráli Végrehajtó Bizottság az önök kivégzése mellett döntött.” II. Miklósnak arra sem volt ideje, hogy visszakérdezzen, a beszámolók szerint feleségére nézett és annyi hagyta el a száját, hogy „Miért…?” és már dördült is Jurovszkij pisztolya. Ő, születésnapi ajándékként magának tartogatta a cárt, ugyanis 1878. július 19-én született, két nappal később ünnepelte életének 40. évét.

Azonban a pártfegyelem ebben a felfokozott helyzetben csődöt mondott, a kivégzés igazi mészárlássá fajult: mivel a többiek is a cárt szerették volna lelőni, így az előzetes egyeztetés ellenére mindenki elkezdett össze-vissza lövöldözni. Több mészáros megsüketült vagy a pisztolyok torkolattüzétől égési sérüléseket kapott, mivel egymás válla fölött igyekezték eltalálni II. Miklóst. Miután a töltények elfogytak, a cár, a cárné, az orvos, a szakács és a komorna már halottak voltak. A még mozgó cárevics fejébe Jurovszkij két golyót lőtt közvetlen közelről, amitől azonnal meghalt. Közben a kis alagsori helyiséget teljesen betöltötte a lőporfüst, nem lehetett látni. Ezért a szomszéd szobából bajonetteket hoztak. A még élő lányokat ezekkel szurkálták agyon. Mivel tompák és életlenek voltak ez nem ment könnyen, de a hős szovjet elvtársak nem ismertek lehetetlent. Végül a szobalány maradt, aki sikítozva rohangált a helyiségben, vele 30 szúrással végeztek. A halottakat lepedőbe csavarva feldobálták egy teherautóra. Ekkor egy női sikoly hallatszott – egyik lányban még pislákolt az élet. Őt puskatussal verték szét. Anasztázia kedvenc spánilejét szintén agyonverték, az ő maradványait is feldobták a teherautóra. [2]

Az események lefolyásáról mindent elmond, hogy a sokat megélt halottkém orvos rosszul lett, amikor a halál beálltát ellenőrizte a testeken. A szomszéd házban lakók hallották a lövöldözést, de erről még évtizedekig nem mertek beszélni senkinek. A mészárlás után a teherautóval kivitték a holttesteket egy közeli erdőbe, ahol meztelenre vetkőztetve egy közös gödörbe dobálták őket. A cári ékszereken testvériesen megosztoztak. De még ezután sem nyugodhattak békében: Jurovszkij félt, hogy a fehérek megtalálják a testeket ezért két nappal később kiásatta őket, benzinnel lelocsolta majd meggyújtotta. Ami ezek után maradt, azt kénsavval leöntötték és egy bányagödörbe dobták.

original.jpg

A Jekatyerinburg melletti erdőben ma emlékpark található

Az Ipatyev ház később a kommunista építés múzeuma lett.

"Plakátok és diagramok hirdették a kommunizmus dicsőségét; grafikonokon mutatták be, hogy hány traktort, repülőgépet, hány tonna acélt és hány darab alsónadrágot gyártottak a cári időkben és Sztálin uralma alatt. Az egyik emeleti szobát a Romanovoknak szentelték: itt állították ki Miklós naplójának bizonyos részeit, Alekszej naplójának lapjait, valamint az egyik jekatyerinburgi napilap címoldalát, amelyen a következő szalagcímet lehetett olvasni: „Miklós, a véres kezű koronás gyilkos kivégzése! Burzsoá ceremóniák nélkül, de új, demokratikus elveinknek megfelelően került sor a lelövésére!” A pincehelyiség nem volt a múzeum része: a padlótól a mennyezetig régi ládákkal telezsúfolt raktárrá változott." [4]

A ház azonban egy idő után az ellenzékiek, másképp gondolkodók zarándokhelye lett. Emiatt Brezsnyev úgy döntött, lebontják.  1977. július 27-én, egyetlen éjszaka alatt buldózerekkel megsemmisítették. A bontásban saját bevallása szerint is nagy felelősség terheli az akkori szverdlovszki területi pártbizottság első titkárát: Borisz Jelcint.

A parancsot ugyan Brezsnyev és Andropov adta ki, de a végrehajtóját, Jelcint kárhoztatták a történtek miatt. Önéletrajzában (Árral szemben) Jelcin elismerte, hogy őt is terheli bizonyos felelősség: „El tudom képzelni, hogy előbb-utóbb szégyellni fogjuk magunkat e miatt a barbár tett miatt.” [5]

330849_original.jpg

Az exhumált csontokat csak a '90-es években szállíthatták Moszkvába, genetikai vizsgálatra.

A maradványokat csak 1979-ben, egy jekatyerinburgi helytörténész találta meg, de akkor még nem lehetett róla nyíltan beszélni. Alekszandr Avdonyin így emlékszik vissza az ásatásra, ahogyan 6 évtizeddel korábban a halottkémet, őt is felkavarta a maradványok rettenetes állapota:

Az áldozatok közül némelyik feküdt, amikor lelőtték (dr. Korjakova elmondta: „Golyó ütötte nyomok voltak a homlokukon”), bajonettel megszurkálták, az arcukat puskatussal szétverték, az állkapcsukat eltörték („.. .a koponyák arcrészét teljesen összezúzták”); számos egyéb csontjukat is eltörték, és végül: „A testek annyira összeroncsolódtak, mintha párszor áthajtott volna rajtuk egy teherautó”. Dr. Korjakova a pályafutása során számos prehisztorikus települést feltárt Nyugat-Szibériában, rengeteg csontvázat kiásott a föld alól, de ahogy a Sunday Timesnak elmondta: „Még sosem találtam olyat, amit ilyen szörnyen összetörtek volna... A rosszullét kerülgetett.” [3]

hram-na-krovi-ekaterinburg-1024x712.jpg

Az Ipatyev-ház helyén ma emléktemplom áll

A hivatalos feltárások csak a jelcini időkben indulhattak meg, ekkor DNS minták alapján azonosították a csontokat. Mivel a sírban két csontvázzal kevesebb volt (ezeket pár km-el arrébb találták meg), ismét lábra kelt a kivégzésük óta terjedő legenda: valamelyik hercegnő esetleg Alexej cárevics is, túlélhette a mészárlást. Bár azóta bebizonyosodott, hogy a másik két csontváz is a cári család tagjáé, mai napig fel-felbukkannak Oroszországban, akik a Romanovok leszármazottainak vallják magukat.

17_07_2017.jpg

Maradványaikat 1998. július 17-én temették el Péterváron a család temetkezési helyéül szolgáló Szent Péter és Pál székesegyházban. Az Orosz Orthodox Egyház vértanúvá emelte őket.

1517321643_kriminal-nye-hroniki-pervootkryvate.jpg

Az újratemetés Péterváron

A véres események megismerése után lássuk, pár évvel korábban hogy került II. Miklós Besszarábiába!

Bár nem kötöttek ki egyetlen besszarábiai kikötőben sem, meg kell emlékezni az 1914 nyarán, hajóval megtett útról is. Ugyanis a csinos hercegnőknek egyre több udvarlójuk akadt. Olga nagyhercegnőt nem más, mint a román trónörökös szemelte ki magának. Alexandra cárné támogatta a házasságot, biztosabbnak látta lánya jövőjét külföldön, mint az akkor már forrongó Oroszországban. A reménybeli eljegyzésre Constanţába utaztak. Olgának azonban nem volt ínyére a frigy: Pétervárott egy Dmitrij nevű grófba volt szerelmes. Azzal utasította vissza a készülő házasságot, hogy „Én orosz vagyok, és orosz is akarok maradni.” A testvéreivel összebeszélve a kötelező udvari protokollon kívül, tüntetőleg egyikőjük sem szólt egy szót sem a kérőhöz, így végül az eljegyzés – érdeklődés hiányában – elmaradt.

4566556.jpg

 A cár Kisinyovban - ezúttal plakáton

II. Miklós ezt követően még több alkalommal ellátogatott a déli, kaukázusi frontra és a Krímbe. Egyik útján felkereste Besszarábiát is. Mindössze néhány napig tartózkodott itt, jobbára protokoll-eseményeken vett részt, viszonylag kevés a forrásunk az útról. Fogadta M. E. Gilhem, kormányzó, felavatta a I. Sándor cár szobrát.

Kisinyovból Tiraszpolba utazott. Naplóbejegyzése szerint a vonaton evett (így aki a Kisinyov – Bender vonaton eszik, elmondhatja magáról, hogy igazán cárként él :-) ), majd egy egész éjszakás vonatozással érkezett Renibe. Hogy Moldovában mennyire nem változik semmi, jól mutatja, hogy egészen a legutóbbi időkig létezett a Kisinyov – Reni éjszakai vonat (az egyetlen különbség, hogy a Bender II vasútállomásnak köszönhetően már nem kellett bemennie Tiraszpolba, ahol 100 éve még a gőzmozdonyokat fordították). A példátlan lassúságú járatot végül pár éve törölték, ha valaha elkészül a pálya felújítása, akkor talán, rövidebb menetidővel újraindulhat. [7]

hqdefault.jpg

Kisinyovban

0644bf41d2e9d51c30b78e7808fd7911.jpg

A Krímen, kozák-egyenruhában

Érdemes még megjegyezni, hogy elbűvölte a térség bő mezőgazdasági termése: november 25-én így ír feleségének:

„Temérdek sok a gyümölcsös. Az itteniek kezdenek gazdagodni, s ami a legfőbb, felfoghatatlanul, hihetetlenül sok a csecsemő. A leendő alattvalók. Mindez hittel tölt el Isten kegyelme iránt. Bizalommal és nyugodtan kell várnom, ami Oroszország számára meg van írva.” [8]

Oroszország számára pedig az volt megírva, hogy Leninék átvegyék a hatalmat, őt és családját kivégezzék, a sok besszarábiai csecsemő pedig a román király alattvalójaként éljen. A moldovai román uralomról itt írok: 100 éve történt a román bevonulás.

14424347.jpg

Nem ő volt az egyetlen cár, aki Besszarábiába látogatott. II. Sándor szintén felkereste Kisinyovot, szobrot is állítottak neki

aleksievskaya-cerkovi-7489-1.jpg

A látogatás emlékét egy templom őrzi. A Dnyeszter menti Pohrebia faluban álló romos templomot, melyet Alexej cárevics tiszteletére emeltek tervezik felújítani. (kép forrása)

Felhasznált irodalom:

Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár; Európa könyvkiadó, Budapest, 1995.

Robert K. Massie: A Romanovok – az utolsó felvonás; I.P.C. könyvek kft., 2016.

Az archív felvételek Jurij Sveţ helytörténész gyűjteményéből vannak (oldchisinau.com), Jura szíves hozzájárulásával az itteni közléshez.

Idézetek:

[1] Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár; 449. old.

[2] Az események részletes leírása: Robert K. Massie könyvében

[3] A Romanovok, 54. old.

[4] A Romanovok, 33. old.; [5] u.o.

[6] Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár; 155. old.

[7] "...Завтракал я в поезде, на пути в Тирасполь, где мы были вместе в день нашей поездки в Кишинев. Здесь мы смотрели другую дивизию корпуса...

Потом мы ехали всю ночь до Рени, прибыв туда утром 9-го в 9 часов. Полотно тут старое и страшно тряское, качает, как на море. Дунай — могучая, широкая река, в красивых лесистых берегах, напоминающих английские пруды. Наш толстый приятель Веселкин встретил нас ранним утром, чтобы заранее все хорошенько объяснить. То, что мы видели, было в высшей степени интересно. Я должен сознаться, что он обладает даром хорошей организации и умеет заставить людей разных положений усердно работать в полном согласии друг с другом. Описывать все это в письме было бы слишком долго!

Здесь я сделал смотр 3-й Туркестанской стрелковой бригаде — они и выглядели, и проходили маршем совершенно как наши самые лучшие гвардейские полки. Мы посетили также несколько только что оборудованных тяжелых батарей, которые прикрывают реку Прут, впадающую в Дунай. Они очень хорошо расположены. Опять ехали всю ночь и прибыли в Балту 10-го ноября, после утреннего завтрака. 4 градуса мороза и туман. Это жаль, так как вид у края прелестный."

Могилев. Поезд. 12 ноября 1915 г.

forrás: oldchisinau.com

[8] Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár; 182. old.

A bejegyzés trackback címe:

https://tulapruton.blog.hu/api/trackback/id/tr4914117923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

no var 2018.07.17. 20:17:50

Azért említsük meg azt is hogy nagy valószínűséggel Nagy Imre is ott volt a kivégzőosztagban!

Az is fontos körülmény még a cár és a forradalom történetében, hogy a kor egyik, hanem a leggazdagabb embere volt a cár. Az amerikai bankár családok (Rothschildok, Rockefellerek, Morganok, stb.) nagyon szerették volna megszerezni a cár vagyonát valamint az oroszok temérdek nyersanyagát, ezért támogatták a bolsevik lázadást, és ezért kellett annyira legyilkolni mindenkit a cár családjából. A kivégzés után el is indult sok vagonnyi kincs nyugatra...

Mikkamak 2018.07.17. 20:17:56

1914-ben lehetett az a besszarábiai út, nem 2014-ben.

zia77 2018.07.17. 20:18:40

Történeteket olvasva az orosz Birodalomról és a nagy októberi forradalomról, újabban sokszor meg kell állapítanom, hogy a bolsevik forradalom, a maga világot formáló hatásával egyetemben, óriási károkat okozott Oroszországnak, és az akkori hatalmas birodalomból egy lényegesen kisebb jelentőségű országot csinált. (Azt nem említem, hogy ez nyilvánvalóan elkerülhetetlen volt. Ezt a történészek tudják, elemzik, sokféle szempont szerint a tények ismeretében. Az I. világháborúban Oroszország az antant oldalán harcolt, tehát a győztesek oldalán. Még akkor is, ha a bolsevik kormány a befejezés előtt fegyverszünetet kötött. A háború eredményeként, és a bolsevikok uralomra jutásával az orosz birodalom szétesett. Elveszett Lengyelország, elvesztek a balti államok, megalakult Finnország. Bizonyos mértékig önállósultak a későbbi szocialista szovjet köztársaságok, a közép ázsiai, kaukázusi országok. nem is tudom mindet felsorolni. Ráadásul a bolsevik forradalom következményeként az addigi szövetségesek, Anglia és Franciaország is ellenséggé vált, feltehetően félve a kommunizmus hatásaitól. Így Oroszország, amely nélkül az első világháborút a nyugati hatalmak aligha nyerhették volna meg, hatalmas területi veszteséggel nyugtázhatta a háború eredményét. A sztálini rémuralom és agresszió, a győztes II. világháború ezt némileg persze korrigálta, Azonban, amikor Gorbacsov 1991.-ben bejelentette a Szovjetunió megszűnését, Oroszország lényegében másodrendű hatalomként élte ezt meg az eseményt, és a rengeteg vérrel kialakított óriás birodalomból "csak" Szibéria maradt meg. Így a cári család szégyenletes és értelmetlen kivégzése nem vitte előbbre sem Oroszország, sem a kommunizmus ügyét. Putyin igyekszik valamilyen módon a Oroszország presztizsét folyamatosan javítani. A bolsevik forradalom ma már történelem, amelyet keserű emlékekkel teli sikertelen kísérletnek tartanak.

registerz 2018.07.17. 20:18:49

A családom (még az átkosban) mondta, hogy nekik egy szovjet katona elmesélte, hogy a mészárlást Lenin bácsi személyesen felügyelte, és, hogy a cárnénak és egyéb hölgyeknek a melleit még a haláluk előtt levágták a bolsevikok, és ezt Lenin bácsi nagyon élvezte.

Kelly és a szexi dög 2018.07.17. 20:18:59

"meg kell emlékezni a 2014 nyarán, hajóval megtett útról is"

Jimbo75 2018.07.17. 20:19:10

Szegény spániel:(((

Bafana 2018.07.17. 20:19:19

Annak a volt miniszterelnök, gazember Nagy Imrének a szerepe ebben a mészárlásban eléggé elhallgatott.

chrisred 2018.07.18. 09:47:35

II. Miklós konkrét cél nélkül hajszolta bele az országát az első világháborúba, ahol Oroszország 1 700 000 embert veszített. Nehéz úgy olvasni a kivégzéséről, hogy ne arra gondoljak, hogy ez a történelem egyik legnagyobb mészárosával történt meg.

gigabursch 2018.07.18. 09:47:37

Na még két link Nagy Imréhez:
csonkatorony.wordpress.com/2013/02/17/ami-a-romanovok-halla-utn-trtnt/

forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=001776
Elég sok kérdést vet fel az összes.

De nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél...

gigabursch 2018.07.18. 09:49:01

@no var: @Bafana:
Én is így tudom.

@registerz:
Erről még nem hallottam. Mit és hol lehet erről többet tudni?

@zia77:
Nem beszélve a teljes Orosz aranytartalék "elszublimálódásáról".

Helyszíni zsemle 2018.07.18. 09:49:30

Evszazadokon at pusztult az orszag, az elit nem torodott az orszaggal. Eszukbe sem jutott, hogy a vilag valtozik, es nem vettek eszre amikor vegleg kicsuszott a kezukbol az iranyitas.

gigabursch 2018.07.18. 10:09:51

@chrisred:
S erre a jött a Lenini-út alsó hangon 30 év alatt 40 millió emberrel.
Érdemi váltás valóban.

chrisred 2018.07.19. 10:17:49

@gigabursch: Hát ebből sok információ nem derül ki.

exterminador 2018.07.19. 10:18:27

Ez az ocsmány gaztett azóta is meghatározza Oroszország történetét. Máig nem tudtak kilépni a kommunizmus árnyékából - mostanság már nem is akarnak.