Öt moldáv kolostor
2019. április 28. írta: tulapruton

Öt moldáv kolostor

Az orthodox Húsvét alkalmából a locals.md moldovai kolostorokat bemutató cikkét fordítottam le. Az írást némileg lerövidítettem, ebbe a válogatásba azok kerültek be, ahol én is megfordultam, így vannak személyes élményeim (a blog vezetésében alapvető szempontnak tartom, hogy ne kizárólag innen-onnan összeollózott dolgok legyenek).  Kihagytam a külföldieket kevéssé érdeklő modern alapítású kolostorokat, így módosult a címem is "Öt moldáv kolostor"-rá. A fordítás alapjául a Пасхальный маршрут: Монастыри Молдовы cikk szolgált.

 

Húsvéti kirándulás Moldova kolostoraiba

Căpriana

monastyri-kapriyana-7297-2.jpg

Kisinyovtól 40 km-re ÉNy-ra, a festői Codru [az ország középső részének dimbes-dombos, jobbára ma is erdővel borított tája, a ford. megj.] lankái közt húzódik az ország egyik legrégibb, 1420 körül alapított kolostora. Első említése Jó Sándor (Alexandru cel Bun, 1400-1432) idejéből maradt fent. A moldvai fejedelmek, így többek közt III. (Nagy) István (Ştefan cel Mare) védnökségét élvező kolostor sokáig a besszarábiai metropoliták rezidenciájául szolgált. Căpriana adott otthont többek közt egész Moldova legjelentősebb könyvtárának.

1962-ben a szovjet hatalom bezáratta, de mint történelmi műemlék továbbra is állami védettséget élvezett. Ennek ellenére lényegében kifosztották: számos ikon, egyházi kegytárgy és a híres könyvtár jelentős része eltűnt. A rendszerváltást követően visszakapta az egyház, mára lényegében teljesen felújították, leszámítva a régi templom freskóit, melyek végleg megsemmisültek. Az új, 1903-ban emelt Szent György templomon viszont a freskók helyreállítása is megtörtént. Jelenleg a kolostor nyitva áll a látogatók előtt.

A képen a Szent György templom látható.

 

Condriţa

8dd1aaa1013626b9db74efe6f12b67d4_269.jpg

A Condriţa falu határában álló kolostort 1783-ban alapították. 1960-ban úttörőtáborrá alakították, a temető helyén könnyűzenei színpadot létesítettek, így a régi sírkövek nagy része megsemmisült. A Szent Miklós templomból ifjúsági klub, a Szűz Mária mennybevitelének szentelt, főleg télen használt kis templomból pedig raktár lett. A szerzeteseket átköltöztették az akkoriban még működő Suruceni és Căprianai kolostorokba [a szovjet érában egyedül a jabcai kolostor szolgált végig egyházi célokat, a fordító megjegyzése]. A helyreállítása a 2000-es évek elején kezdődött és napjainkban is tart.

A Condriţa kolostorról még nem született önálló cikk, de a közeli méz-múzeum kapcsán már emlegetem ebben az írásban.

 

Curchi

a3.jpg

A legközelebbi nagyobb településtől 12 km-re, Kisinyovtól pedig 50 km-re található Curchi kolostor Moldova egyik legfontosabb építészeti emléke. Jobbára tölgyerdőkkel borított, festői dombok közt fekszik, a Vatici patak völgyében. Két szintre tagolódik, az alsó részen egy mesterséges tavat és művelt földeket találunk, míg a fenti teraszon emelkedik a tulajdonképpeni kolostort.

1773-ban alapította Ioardachi Curchi, mai formájában a XVIII-XIX. századokban épült ki: két templom, kilenc egyéb épület, tó és parkok tartoznak hozzá. A kolostor XIX. századi virágzáshoz jelentős mértékben hozzájárultak az alapító közeli rokonainak, a Bozgeşti faluból származó Ioan és Menasie testvérek adományai.

1958-ban bezárták, majd 1961-ben pszichiátriai és kábítószer-függők rehabilitációs intézetét nyitották meg falai közt. 1992-ben döntöttek a felújításról, de erre csak 2002-ben került sor, miután az intézetet új helyre költöztették. Bár államilag védett műemléknek számított, a szovjet korszakban nem végeztek semmiféle karbantartási munkát. Az egyház 1994-ben kapta vissza, de akkor csak a kaput és a kőkerítést tudták helyreállítani. A teljes felújításra csak 2000 után, UNESCO pénzekből volt lehetőség.

A Curchi kolostort itt mutatom be részletesebben: Haramiavezérből szerzetes.

 

Dobruşa

monastiri-dobrusha1.jpg

A Dobruşa falu közelében lévő Szent Miklós kolostor mintegy 100 km-re található Kisinyovtól. 1772-ben, a suceavai [ma Románia] Probota kolostorából érkező Joszif szerzetes a Curchiból származó Evfimei szerzetessel közösen kezett itt építeni egy fatemplomot. Időközben Joszifot visszahívták Suceavába, Evfimei pedig több, Curchiból érkező szerzetessel 1785-re fejezte be a munkákat. A fatemplom sajnos nem maradt fent, közel két évszázaddal később, 1939-ben az addigra már romos épület helyett egy új kőtemplomot emeltek. Ennél jóval régibb a másik, Toma Kozma bojár adományaiból, 1822-ben elkészült templom. Harmadik templomát 1847-ben szentelték fel, az Úr színeváltozása tiszteletére, ez ma téli kápolnaként szolgál.

Dobruşa kolostorát 1960 és 1994 között bentlakásos iskolává alakították, fogyatékkal élő gyermekek számára. A rendszerváltást követően a környék lakossága kérelmezte a kolostor ismételt megnyitását, melyre 1997-ben került sor, az iskola új helyre költöztetését követően. Ekkorra készült el a nagy Szent Miklós templom felújítása. A környező dombok erdei közt meghúzódva hozzá tartozik a Mihály és Gábriel arkangyalok nevét viselő remeteség (szkíti) is.

 

Saharna

saharna-2-00002.jpg

Saharna talán a Moldáv Köztársaság legrégibb kolostora. A környék mikroklimatikus viszonyai nagyon hasonlóak a magasabb hegyvidékekhez, nem véletlen, hogy itt alakultak ki a XIV.-XV. századok első sziklakápolnái, melyek később a keresztény lakosság szent helyeivé váltak. Az épületegyüttes két jól elkülönülő részre tagolódik: a ma is használt Szentháromság kolostor és az Örömhírvétel sziklakolostor egymástól pár száz méterre található. A török időkben elnéptelenedett sziklakolostor történetéről nagyon kevés információ maradt fent: sem az alapítás pontos ideje, sem az alapítók nem ismertek. Évszázadokkal később, Bartholomeosz Ciunghu létesítette a közelében a Szentháromság kolostort. Enak Hriszovergi helyi földbirtokos több hektár területet adományozott a szerzeteseknek. Bartholomeosz 40 napig böjtölt és imádkozott, isteni útmutatásra várva, hogy hol építse fel a templomot. A legenda szerint a 40. napon megjelent neki Szűz Mária, hogy a három hegy által határolt völgyben kell a kolostort felépíteni. A jelenés helyén lévő sziklán később egy kis kápolnát emeltek [a fenti kép innen készült].

A hívek segítségével Bartholomeosz először fából készített egy templomot, néhány lakóépületet és egy kőfallal vették körbe őket. A Szentháromság templomot 1818-1821 között építették, Veniamin Costachi metropolita szentelte fel. 1837-re készült el a számos értékes ikonnal díszített szentképfal (ikonosztáz), mely az 1964-es államosításkor maradéktalanul elpusztult. 1857-ben felújították a régi sziklakolostort, 1883-ban elkészül a ma csontkamrának használt Szűzanya születése templom. 

A XX. század elejére Saharna a besszarábiai szerzetesség egyik legfőbb központjává nőtte ki magát. 1964-ben bezárták és pszichiátriai kórházat nyitottak az épületekben: a nagy templomot raktárnak, a kicsit pedig kultúrteremnek használták. 1991 április 19-én nyílt meg ismét, majd 1992-ben felújították a szerzetesi cellákat, az ebédlőt és a konyhát. A sziklakolostort 1991-1994 között állították helyre, további négy sziklacellát pedig 1997-ben. A sziklatemplom közelében található egy szűk barlangüreg, ahol a legenda szerint az alapító Bartholomeosz letette a szerzetesi fogadalmat.

A saharnai vízesésekről írok ebben a cikkemben.

 

A cikk elkészítéséhez köszönetet mondok a Túl a Pruton blog moldovai együttműködő partnerének, a locals.md hírportálnak. A képek a locals.md cikkének képei, az utolsó kép innen származik.

A bejegyzés trackback címe:

https://tulapruton.blog.hu/api/trackback/id/tr9814792230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.