A nyári hőségben kiváló, könnyen elkészíthető hűsítő ez a joghurtos leves. Alapvetően az orosz konyha jellegzetessége, de mind Ukrajnában, mind Moldovában nagy népszírűségnek örvend. Az orosz irodalomban a XVIII. században említik először, de még Lenin is ír róla az 1908-ban megjelent "Materializmus és empiriokriticizmus" c. munkájában (igazán szép cím, de nekem fogalmam nincs mit jelent...).

Igazából ahány háziasszony, annyi különféle változata létezik, mielőtt belekezdtem volna a cikk megírásába, interneten számos receptet átnéztem (pl. itt és itt), de nem igazán volt két egyforma. Ami közös bennük: bár az alapanyagok különbözőek lehetnek, mindig találunk benn főtt krumplit, tojást és persze fő alkotóeleme az uborka. Általában kvásszal savanyítják, de más megoldások is léteznek. Alapvető fűszere, mint a kelet-európai konyha számos más ételének is, a kapor. Itt most egy bălţi ismerősöm receptje alapján készült verziót közlök.

Alapanyagok:

Néhány burgonya, uborka, főtt tojás (nagyjából egyenlő arányban), újhagyma vagy póréhagyma. Ha épp van otthon (nekem most nem volt) akkor rakhatunk bele egy sárgarépát és néhány retket is. A receptek többsége ír hozzá valami húsféleséget, ami legtöbbször karikázott virsli, vagy un. "doktorszkaja" kolbász. Ez utóbbi a szovjet húsipar egyik rettegett alkotása, ennek ellenére olcsósága miatt mai napig népszerű. Most egy egyszerűsített, vegetáriánus verziót készítettem, így a virsli és a "doktorszkaja" kimaradt.

Kis kitérő: Mivel Magyarországon kevéssé ismert, de kint máig népszerű, pár szó a "doktorszkaja" kolbászról (részletesebben itt lehet róla olvasni). Az egésznek a története a '30-as évekre megy vissza, amikor Szovjetunió-szerte élelmiszerhiánnyal küszködtek. Azokban az években a lakosság nagy többsége jobbára csak kásákat és sovány leveseket evett, minimális fehérjetartalommal. Az elégtelen táplálkozás miatt számos helyen éhínségek törtek ki. Hogy valamit javítsanak a táplálkozás minőségén, a szovjet orvosok, Anasztaz Mikojan Ivanovics vezetésével kidolgoztak egy olcsón előállítható kolbász-féleséget, kimondottan népélelmezési céllal. Emiatt hívják "doktorszkajának", mely 1936. április 29-én debütált. Hamarosan már a párt-büfékben is kapható volt, ami mintegy legitimálta a terméket. Mai szemmel érdekes az összetétele: a fenti cikk részletesen leírja, hogy a szovjet GOSZT szabvány szerint mit kell tartalmaznia: 25% húsemulzió és újrahasznosított melléktermékek, 25% szója-fehérje, valamint liszt, keményítő, íz és egyéb adalékanyagok: algákból, guárgumiből, foszfátokból, nitrátokból és nitritekből származó vegyületek. És természetesen tartalmaz némi húst is 10% erejéig. Ha valaki eme csodát kihagyná (Magyarországon be sem szerezhető), nyugodtan karikázzon a levesbe inkább pár virslit.

Joghurt (vagy kefír, esetleg tejföl), víz, vagy savó. Általában a házisajt készítéskor (majd egyszer erről is írok) nagy mennyiségű savó képződik, amit levesekhez használnak. Én fél literes kefíres dobozokban le szoktam fagyasztani, és szükség esetén használom. Akinek nincs savója, nyugodtan felöntheti vízzel is. Ebben az esetben valamivel (pl. 1-2 evőkanál citromlé) savanyítsuk a levest. Az eredeti receptekben a savanyítás kvásszal történik. Mivel ez Magyarországon lényegében beszerezhetetlen (néhány budapesti boltban lehet kapni kvászt, de ezek palackozott, cukrozott üdítők, így leves készítésére ezek sem igazán alkalmasak). A házi kvász készítése pedig körülményes, emiatt kénytelenek vagyunk vízzel (savóval) felönteni. Általában a joghurt (kefír) és a víz (savó) aránya 1:1, tehát pl. fél liter joghurt és fél liter savó szükséges egy literhez.

Mivel a nyári hőségben ez egy SOS verzió volt, minimalistára sikeredett: ami épp volt a hűtőben. Ha valakinek még van kedve főzés előtt bevásárolni, rakjon bele sárgarépát és retket is. Póréhagyma helyett snidlinget használtam.

Elkészítés:

1. Főzzük meg a krumplit és a sárgarépát, van aki zöldborsót is rak bele. Általában azt mondják, hogy ha kész, akkor öntsük le róluk a főzővizet majd ezután kockázzuk fel a zöldségeket. Mivel lusta vagyok, előre kockáztam (így hamarabb megfől), és nem bajlódtam a víz leöntésével sem, hanem ebbe pakoltam a többi alapanyagot is, de "szabály szerint" ha kész, akkor a főzővizet le kéne önteni róla.

2. Öntsük fel vízzel/savóval/kvásszal, hogy leves állagú legyen. Adjuk hozzá a kefírt/joghurtot, esetleg néhány evőkanál tejfölt. Ilyenkor még van, aki felforralja, de nem muszáj. A joghurt hajlamos a kicsapódásra, ezért ha szeretnénk rottyantani rajta, akkor azt még a savanyítás előtt tegyük!

3. Adjuk hozzá a kockára vágott uborkákat (meg lehet hámozni, de ha friss, zsenge, akkor nem kötelező), főtt tojást, ha rakunk bele, akkor a retket is. Ezeket nem kell főzni. A felkarikázott virslit szintén most kell beletenni.

4. Friss kaporral, sóval és feketeborssal fűszerezzük! Rakhatunk bele még mustárt, majonézt (nem kötelező), ízlés szerint 1-2 teáskanállal, a legvégén pedig egy kevés citromlével savanyítsuk.

5. Néhány órát hagyjuk pihenni, hogy az ízek összeérjenek, addig helyezzük hűtőbe vagy valami más hűvös helyre. Hidegen tálaljuk!