Alexandru (olaszosan Alessandro) Bernardazzi az olasz-svájci származású Giuseppe Bernardazzi (1788-1840) építész gyermekeként látta meg a napvilágot 1831-ben Pjatyigorszkban. A nagyhírű Bernardazzi család eredetileg a Ticino (Tessin) kantonbeli Pambio városkából származik, I. Sándor cár uralkodása alatt telepedtek le az oszmánoktól frissen visszahódított Dél-Orosz (Ukrán) sztyeppevidéken. Apja Pjatyigorszk és Kiszlovodszk építésze volt, az ifjú Alessandro folytatta a családi hagyományt. 1843-ban kezdte építészeti tanulmányait Péterváron, majd ezt követően, 1850-ben költözött Besszarábiába.
Közel 30 éven át volt Kisinyov főépítésze, munkássága meghatározó a főváros mai képében. Az ő idejében alakult ki a rácsos szerkezetű utcahálózat, a városrendezési tervek kidolgozásával kitörölhetetlenül beleírta magár a kisinyovi képbe, az általános szerkezeten túl számos jelentős épületet tervezett. Művészetében a klasszicista-neoklasszicista elemek játszanak főszerepet, néhol keveredve a besszarábiai eklektika orosz-moldovai hatásokat elegyítő stílusával.
A polgármesteri hivatal falán 2004-ben felavatott emléktábla jelzi munkásságát.
1875-től a város díszpolgára. 1883-ban Odesszába költözött, ahol szintén főépítészként tevékenykedett, majd a Novorosszijszki Egyetemen oktatott. 1907. augusztus 17-én, Fasztov (Kijev mellett) vasútállomásán halt meg. Sírja a kisinyovi központi temetőben van, édesanyja mellett.
Terjedelmi okoknál fogva ebben az írásban csak kisinyovi munkásságával foglalkozok, de talán majd egyszer sor kerül egy odesszai beszámolóra, hiszen ott is maradandót alkotott. Csak említésképp: Odesszában a Sretyer által tervezett régi főpályaudvar építésében vett részt (sajnos a II. Világháborúban megsemmisült), és több lakóépület, a Krímen lévő Jevpatoriában pedig a Szent Miklós székesegyház tervezése fűződik nevéhez.
Főbb munkái Kisinyovban:
A belvárosi Ştefan cel Mare park vaskerítése 1863-1867 között, tervei alapján készült.
A moldáv főváros jelképének számító Ştefan cel Mare szobor mögött kezdődő, hasonló nevű park kerítése Bernardazzi munkája
A polgármesteri hivatal 1898-1901 között épült. Egyik falán látható Kisinyov neves főépítészének emléktáblája (lásd kezdőkép). A toronnyal díszített saroképület a II. Világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett, de 1951-re helyreállították, ma ismét a városi önkormányzat központja.
Az 1901-ben elkészült Szépművészeti Múzeum (itt tekinthetjük meg Mihail Grecu híres festményét, a Csadirlungai lányokat) eredetileg Leánygimnáziumnak épült, Natalia Grigorjevna Dadiana hercegnő, egy gazdag bojár felesége adományából. A város egyik kiemelkedő építészeti emléke eklektikus stílusban, neogótikus elemekkel. Az utca többi épületéhez illeszkedően kétszintes (ahogy a legtöbb kisinyovi ház), a főhomlokzat szimmetrikusan három részre tagolt.
Egy másik, szintén magánadományokból emelt gimnázum is áll a közelben melyet Bernardazzi tervezett. Az 1895-97 között épült kétszintes sarokház kápolnája ma Sihlai Szent Teodóra néven ismert. Erről a Kisinyovi templomok cikkemben már írtam. Itt még annyit fűznék hozzá, hogy a templom külső falán szintén láthatunk egy Bernardazzi emléktáblát, melyet Valentin Mednec Moldova-szerte ismert gagauz szobrász és építész készített.
A víztorony a XIX. század második felének ipar és várostörténeti érdekessége, a vízvezetékrendszer kiépülésének korszakából. 1892-ben készült eklektikus stílusban. Felső része eredetileg fából épült, ezt utánozza a mai forma, immár kőből faragva. Belsejében a Kisinyovi Várostörténeti Múzeumot találjuk, melynek tetejéről belátni az egész várost.
Több templomot is tervezett, így a fentebb említett Szihlai Szent Teodóra és a görög (ma Szent Panteleimon) templomokat. Ez utóbbit művészettörténészek Kisinyov egyik legsikerültebb építészeti alkotásaként tartják számon. A régi örmény templom egy tűzvészben leégett, ennek 1885-ös átépítését szintén ő végezte. A Kisinyovi templomok c. írásomban már raktam fel róluk képeket.
A kisinyovi vasútállomás régi épülete sajnos ma már nem áll. A II. Világháború során súlyos bombatalálatok érték, 1948-ben, már a szovjet korszak jegyében épült újjá. A régi épület érdekessége, hogy 1877. április 24-én innen indultak a Bulgária felszabadítására induló katonák a Balkánra. A moldáv vasút Sipkai csatában betöltött szerepe egy külön, rendkívül izgalmas történet, valamikor arról is fogok majd egy cikket írni.
Vidéki épületeiből kiemelkedő a hinceşti kúria, melyet az Egy megmentett kastély c. írásban mutattam be.
Bár nem Bernardazzi tervezte, de az ő ifjú, alig 38 éves tanítványa, Mihail Csekerul nyerte el 1902-ben a Nemzeti Bankra kiírt pályázatot. A "nagy öreg" a kivitelezés során hasznos tanácsokkal látta el pártfogoltját. Az épület ma kiváló akusztikája miatt hangversenyterem, jelenleg felújítás alatt áll.
Ezeken kívül még számos oktatási intézmény, bérház viseli keze nyomát.
A Moldáv Posta 2011-ben bélyeget és legfontosabb kisinyovi alkotásait ábrázoló elsőnapi borítékot adott ki tiszteletére (kép a Moldáv Posta filatéliai oldaláról).
Az archív felvételekért köszönetet mondok Iurie Sveţ helytörténésznek, az oldchisinau.com szerkesztőjének, aki rendelkezésemre bocsájtotta gyűjteményének beszkennelt darabjait.
