1818-ban alapították Kisinyov legrégibb, máig legnépszerűbb parkját. Majdnem elfeledkeztem erről a kerek évfordulóról, de szerencsére nemrég belebotlottam egy cikkbe (ebbe), így még éppen bent vagyunk a 2018. évben. Tehát a blog olvasói nem maradnak le semmiről, az idei év utolsó cikkében a város közepén elterülő Puskin parkba látogatunk. Írásom nem a fenti cikk fordítása, de számos ott előkerülő témát bemutatok. Mivel ez egy történeti visszatekintés, szakítok az eddigi hagyományokkal, ebben a cikkben nem a saját, hanem az archív felvételek lesznek többségben. Köszönet a képekért Iurie Sveţ helytörténész barátomnak!

A Puskin-park ősszel. Nem saját kép, én nem tudok ilyen szépet fotózni (forrás). 

Az egész ott kezdődött, amikor I. Sándor cár besszarábiai körútja során, 1818 április 20-án Kisinyovba látogatott. Ekkor határozott úgy, hogy a központban elterülő üres térségen egy parkot kell létesíteni, miután Dimitrij püspök vezetésével megnézte a várost és a székesegyház elődjét. A cár igencsak meg volt elégedve a látottakkal, az 1812 óta eltelt pár évben, amióta megszűnt a török uralom, szépen kiépült a város. Hogy még szebb legyen, elrendelte a park létesítését. Márpedig amit a cár mond, annak úgy kell lenni: azonnal nekiláttak a telepítésekhez.

A park egy '60-as évekbeli képeslapon

Néhány év alatt több száz fát és bokrot ültettek, 1834-ben pedig 54 pad elhelyezésével gondoskodtak a pihenésről. Először egy fakerítéssel vették körül, hogy a fiatal csemetéket megvédjék az akkoriban még ott legelésző kecskéktől. Később ezt váltotta fel a ma látható öntöttvas kerítés, melyet 1863-1867 között Bernardazzi tervei alapján Odesszában készítették, és elemenként szállították Kisinyovba. Kezdetben fizetős volt, külön belépőjegyért lehetett látogatni, ennek ellenére hamar kedvelt lett először a város elöljárói, később a köznép közt. 1865-ben és 1885-ben pusztító orkánok söpörtek végig a városon, ami több fát kidöntve hatalmas károkat okozott, de a század végére sikerült helyreállítani.

A kerítés Bernardazzi tervein

Sokféle neve volt már: Városi- vagy Központi-park, az alapító cárról Sándor-kertnek is hívták. A mai elnevezés az 1885-ben, közadakozásból készített Puskin szobornak köszönhető. Maga a költő is szeretett itt időzni, több olyan 200 éves fa áll még, amely alatt megpihent. Kisinyovi éveiről írok a Puskin Múzeum írásomban.

Ugyancsak 1885-ben nyílt meg a park egyik sarkában a napjainkig működő Patria mozi. 1886-ban, öt évvel az ellene elkövetett merénylet után készült el II. Sándor cár szobra, melyet a bevonuló románok romboltak le 1918-ban. A park főtérre néző sarkában 1928-ban készült el a város jelképe: Ştefan cel Mare (I. Nagy István fejedelem) szobra, Alexandru Plămădeală szobrászművész 12 m magas alkotása.

A szobornak elég kalandos története volt, ennek részleteire most nem térnék ki, mert egy külön cikk volna... Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy 1945 után egy darabig ezen a helyen a generalisszimusz figyelte a népet. Ezt azután Sztálin halála után cserélték vissza a fejedelemre.

Sztálint ma már felváltotta Ştefan cel Mare

A II. Világháború után nem csak Sztálin, hanem rövid ideig egy üvegház is állt errefelé, amit szintén az 50-es évek végén lebontották a fagyérzékeny növénykülönlegességeket a Botanikus kert üvegházába telepítették át. 1958-ban nyílt meg a Híres moldávok sétánya, mely a Ştefan cel Mare út és a Puskin szobor közti részen található.

A park különlegessége ez a sétány, ahol a kiemelkedő moldáv, vagy Moldovához kötődő művészek, tudósok szobrait helyezték el. Rögtön az elején, jobb oldalon feltűnik Canrtemir, moldvai fejedelem, bal oldalon pedig Milescu, a híres utazó szobra, aki a XVII. században a cár követeként járta be Szibériát és Kínát. Néhány további híresség, akiket esetleg ismerhet a nagyobb közönség, vagy legalábbis a várost járva utcanévtáblákon találkozhatunk velük:

Constantin Negruzzi - görögös műveltségű moldovai író.
Alexandru Hâsdeu - az ukrajnai Ternopol közeléből származott, Kisinyovban végezte a teológiát, majd É-Besszarábiában - Hotyin, Kamenyec-Podolszkij tanítóskodott.
Gheorghe Asachi - egy Csernovci melletti faluból származik, fiatal korában sokat utazott Itáliában és Oroszországban, mely nagy hatással volt rá, Besszarábiába visszatérve előadásokat tartott és a Moldovai Levéltár vezetője lett, nemcsak mint író, de festőként is ismert, többször kiállt Moldva/Moldova függetlensége mellett, elutasítva a Havasalfölddel való egyesülést.
Alexandru Donici - később róla elnevezett Donici faluban született, Pétervárott végezte tanulmányait, később átköltözött Moldvába, ahol ügyvédként dolgozott.
Alexei Mateevcit - már a szoborsor szökőkút és a Puskin-emlékmű után folytatódó szakaszán látható. Cainariban született, a kisinyovi, kijevi teológiákon tanult, Lermontov, Puskin és más orosz írók, költők műveit fordította moldávra, a moldáv himnusz szerzője.
Mircea Eliade - nyolc nyelven folyékonyan beszélt, európai nyelveken kívül többek között szanszkrítül, perzsául, ösztöndíjjal járt Indiában, ahol indiai filozófiát tanult, Rishikesben élt asramban, személyesen ismerte Szvámi Sivanandát, az indiai kultúrával kapcsolatos könyvei közül több magyarul is elérhető.

A belváros szívében elterülő 7 hektár alapterületű park parkban több, mint 50 féle fa és bokor található. Jellegzetes növénye a hárs és a platán, de vannak kükönlegességek: cédrus, amerikai vasfa (Gymnocladus dioicus), lilaakác, boróka (Juniperus) is. Az állatvilág szintén változatos: nemcsak a különféle énekesmadarakat figyelhetjük meg, de a nyugodtabb részeken akár mókust is láthatunk. Négy szökőkút teszi változatossá a képét.

Ezeknek a titokzatos oroszlánoknak a történetéről, bár szinte minden helyi lakos fotóalbumában szerepelnek, keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy 1943-ban, a II. Világháború idején kerültek a parkba és Nyikolajevben is láthatunk ugyanilyen oroszlánokat. De hogy a kettő között mi a kapcsolat, nem lehet tudni. (kép).

Nem csak oroszlánok, medvék is laknak a parkban. A múlt század 50-es éveiben alakult ki az a szokás, hogy az azt meglátogató lányok kirúzsozzák a medve-mama száját.

Mára a park, Kisinyov minden lakosának éppúgy, mint az idelátogatóknak egyik közkedvelt pihenőhelyévé vált. Délutánonként babakocsis anyukák, kártyázó nyugdíjasok, üdítő és fagylaltárusok adják meg a hely alaphangulatát, néha a Puskin szoborhoz is visznek még egy szál virágot. A parkban ingyenes wifi szolgáltatás vehető igénybe.

Változott-e valami az elmúlt évtizedekben? (kép)

Felhasznált irodalom:

История парков Кишинева. Парк Пушкина

200 лет Парку Пушкина в Кишиневе 1818 -2018 ! С Днем рождения, любимый парк!

Kisinyov többi parkjáról ebben a cikkemben írok: A legzöldebb város.

Az archív felvételek Iurie Sveţ helytörténeti gyűjteményéből származnak.

Utazz velem Moldovába 2019-ben is!

Te is szeretnéd megnézni Kisinyov híres parkjait? Idén több moldáv és ukrán utat szervezek, lesz autós rally, és hagyományos buszos körút is. Részletek hamarosan! Addig is érdeklődni lehet a lengyellaszlo@freemail.hu e-mail címen.