Az ország északi peremére kevesen jutnak el (nem mintha máshol túltengenének a turisták). Messze van mindentől, a tömegközlekedés nehézkes, az utak is rosszak. Ennek ellenére ajánlom, hogy akinek van ideje, látogasson el erre a vidékre, mert számos érdekes hely található errefelé. Ezúttal a calaraşovcai apácakolostort tekintjük meg.

Legjobb megoldás, ha a Kisinyov-Moszkva (vagy az előtte nem sokkal induló Kisinyov-Szentpétervár) éjszakai vonattal kelünk útra, ez valamikor hajnali három körül ér az ukrán határ előtti utolsó moldáv településre, Otaciba.  Aki nappal menne, egy több órás marsrutkázásnak néz elébe. A közlekedési problémákat úgy is lehet orvosolni, ha Ukrajna fele ez lesz az utolsó (vagy onnan érkezve első) moldovai megállónk, mivel Otacit és a túlparti Mogiljev Podolszkijt vasúti és közúti híd egyaránt összekapcsolja. Bár Mogiljev Podolszkijnak sem valami kiválóak a tömegközlekedési kapcsolatai, innen már értelmes módon eljuthatunk Zsmerinkára, ami a Kijev – Odessza – Lvov vasúti fővonalak csomópontja, ahonnan lehetőségeink korlátlanok (és a cári időkben épült XIX. sz-i vasútállomás épülete sem utolsó).

De térjünk vissza Otaciba. Mivel a vasútállomás picit messze esik a központtól, ha éjszakai vonattal érkezünk, egy jó óra botorkálás vár ránk a kivilágítatlan utcákon, mire elérjük a fent említett hidat. Utána hamarosan az autóbusz állomás következik. Itt már nyitva van néhány teázó, érdemes beülni pár percre átmelegedni. Aztán ahogy elkezd pirkadni, mehetünk tovább, végig a Dnyeszter partján. Makadámúton sétálva keresztezzük a névadó Calaraşovca községet, és mintegy 5-6 km múltán érkezünk meg a kolostorhoz.

Mielőtt bemennénk, vessünk egy pillantást a jobb oldali mészkő sziklafal felé! A legenda azt tartja, hogy azok közt a sziklák között élt valaha (hogy mikor, arról nem szól a fáma) egy remete, aki az első szerzetesi telepet alapította. Ha felkapaszkodunk a sziklákon, egykori celláját is láthatjuk. A hajdani szkíti (remete-lak) sziklafalba vésett cellái elől tárul fel talán a legszebben a völgy mélyén megbújó kolostor képe, a másik irányba pedig a Dnyeszterre és a környező erdőkre láthatunk rá.

A kapun belépve elsőként a tágas udvarra jutunk. Női kolostorról lévén szó férfiak kizárólag a templomokat látogathatják, más épületeket nem. A XVI. században kis fatemplom állt ezen a helyen, a körülötte kialakuló szerzetesi közösség a XVIII. századra mesze földön ismertté vált, földbirtokai voltak, sőt akkor már állt a kőtemplom is. Sok más beszarábiai kolostorhoz hasonlóan az orosz uralom idején élte virágkorát. Ekkoriban több, mint száz szerzetes élt falai közt, 50 ha szántó, 30 ha gyümölcsös látta el őket friss élelemmel, saját vízimalmuk és olajütőjük is volt. 1940 után minden tiltakozás ellenére bezáratták, akkori vezetőjét, Akilin Popov igument pedig a Dnyeszterbe fojtották. A háború után rövid időre újjáéledő szerzetesi világnak 1961. június 8-án vetettek véget, amikor a szovjethatalom véglegesen bezáratta. Az ikonosztázt lerombolták, az épületegyüttesben szellemi fogyatékosok rehabilitációs intézetét hozták létre. 1991. május 3-án nyílt újra meg, mint női zárda.

Az udvar közepén két templom vonja magára a látogató figyelmét. Az 1780-82 között épült Szűzanya elszenderedése (Adormirea Maicii Domnului) talán a klasszikus moldvai-bukovinai templomok legszebb, Moldovában található példája. Jelenleg felújítás alarr áll. A Szent Mitrofán templom már a XIX. századi orosz építészet jegyeit viseli magán, rekonstrukciója 1999 őszére készült el.

A templomok melletti forrás vízét kis medence gyűjti össze, ahonnét a nővérek vödrökkel hordják a konyhába. Az innen induló kis ösvényen párszáz méter után további forrásokhoz, majd ahol a völgy már egészen összeszűkül, vízesésekhez jutunk.

Itt egy pohár jéghideg, friss forrásvíz mellett kipihenhetjük magunkat. A csobogó vízeséseket és a vidám madárdalt hallgatva talán azt is átérezzük, annak idején miért pont itt telepedtek le a kolostor alapítói.

Köszönetet mondok a kolostor rendfőnökasszonyának, Efrozinia nővérnek, aki engedélyezte a fényképek készítését és értékes történelmi, művészettörténeti adatokkal segített a kolostor megismerésében.