Pontosan száz évvel ezelőtt, 1917. november 7-én győzött Péterváron a szocialista forradalom. Besszarábia a fehérek ellenőrzése alatt állt, de számos felkelő csatlakozott a vörösökhöz. Szergej Lazo, Mihail Malkocsanov, Ivan Fedko, Ion Jakir nevével ma is találkozhat itt-ott a figyelmes utazó.
A forradalmi események leghíresebb moldovai szülötte minden bizonnyal Grigorij Kotovszkij. A dél-moldovai Hînceştiben látta meg a napvilágot, ahol a kastélyáról híres Manuk Bej finanszírozta tanulmányait. Jótevője halála után otthagyta az iskolát, kisebb lopásokból tartotta fent magát, hamarosan a besszarábiai alvilág meghatározó figurájává vált. Az 1905-ös eseményekben való aktív részvétel miatt 12 év szibériai kényszermunkára küldték, de megszökött. Visszatérve szülőföldjére immár bankrablásból élt és szervezte helyi csoportját. Miután 1915-ben kirabolta a benderi államkincstárat, az odesszai rendőrségnek sikerült ismét elfogni. A börtönből az 1917-es forradalom során szabadult. Végül, 1925-ben, egy fekete-tengeri nyaralóban lelőtték, hogy kik, az mai napig nem tisztázott.
Kotovszkij szobra Hînceştiben
A másik híres moldáv Mihal Frunze, az 1917-es forradalom katonai parancsnoka volt. Moldáv család gyermekeként született Türkmenisztánban, de ő maga soha nem járt Besszarábiában.
1917. december Sfatul Ţării (helyi parlament) kinyilvánította – egyelőre Oroszországon belül – az autonómiát, majd 1918. január 24-én a függetlenséget, mint Moldáv Demokratikus Köztársaság. Ennek 1918. március 27-én a – névleg a Sfatul Ţării kérésére – bevonuló román hadsereg vetett véget. Így tehát az októberi forradalom nem sok nyomot hagyott az országban. Nem úgy, az 1945 utáni korszak, melynek néhány jellegzetes alkotását veszem most sorra. Ezúttal elsősorban épületekből szemezgettem. Mivel számos szép mozaikot és festményt találunk országszerte, belőlük majd egy másik alkalommal adok válogatást.
Még mindig Kotovszkij - de már Kisinyovban. A forradalmár lovasszobra a Kozmosz szálló előtt.
A Kisinyov egyik jelképének számító panelcsoda, a Városkapu (Porta Oraşului).
A városkaputól indul a főváros leghíresebb sugárútja, az egykori Proszpekt Mira (Béke út), újabb nevén bulevardul Dacia.
Továbbra is a Dacia sugárúton járunk (Némethy András képe)
Ha valakinek nem volna magától értetődő - alsó táblán lévő felirat: Kisinyov a Föld legszebb városa.
Kisinyov leglátványosabb lakótelepe minden bizonnyal a Buiucan. A nyári hőségben a tóban fürdőzők a dombtetőre épült panelekben gyönyörködhetnek.
A Tudományos Akadémia az '50-es évek végének jellegzetes stílusában épült (Némethy András képe)
Ugyanezt a kort számos más épület is képviseli (Némethy András képe)
Középület, szintén ugyanebből a korból. A szükséges mészkövet a Kisinyov körüli számos kőbányában, jobbára rabok fejtették. A bányaüregekben később borospincéket alakítottak ki.
Aki még több geometrikus épületrészt szeretne látni a Moldáv fővárosban, katt ide.
Turisták által is látogatott nevezetesség a II. Világháborús emlékmű. Az öt stilizált puska felülnézetben egy ötágú csillagot ad ki.
Az emlékmű közelében roskadozik az egykori központi stadion. Jövője bizonytalan, bár léteznek tervek a felújításra. A képet Némethy András készítette.
Moldáv népi motívumokkal díszített dombormű egy lakótelepen (Némethy András képe).
A '70-es évek alkotása a kormányzati palota. Napjainkban minisztériumoknak ad otthont, az előtte lévő teret egy rendezvény alkalmából lezárták, így sétálók töltik meg.
Az elnöki rezidencia (balra) és az Operaház (jobbra) szintén ennek a kornak a terméke.
A korszak további alkotásait mutatom be a Munkatábor, atombunker és a Szovjetunió maradéka c. írásban.
