Ma száz éve, hogy a román hadsereg megszállta Besszarábiát. Ez alkalomból nézzük meg, mit is jelentett a román propaganda szerinti sikertörténet a számok tükrében!
Az 1917-es októberi forradalmat követő zűrzavarban Besszarábiában eleinte a cárhoz hű fehérek voltak erőfölényben, de a vörös mozgalmak is egyre erősödtek, majd a külföldi intervenció is bonyolította a helyzetet. Ebben a bizonytalan légkörben, 1917 december 3-án összehívták a kormányzóság parlamentjét, a Sfatul ţării-t, mely 1917 december 15-ével kezdődően kikiáltotta a Moldovai Demokratikus Köztársaságot, az Orosz Birodalmon belül. Az első kisebb román betörésre még ebben az időben, december 7-én került sor. Két román ezred átlépte a Prutot, elfoglalta Leovo-t (ma békés kisváros a Prut mentén) és egy-két környező falvat. Ezt az első próbálkozást pár nap alatt sikeresen visszaverték. 1918 első napjaiban újra támadásba lendült a királyi Románia. Néhány nap alatt ismét ellenőrzésük alá vonták Leovo-t, majd Cahul, Ungheni, végül Bolgrad is elesett. Január 6-án, a keleti keresztény Szentestén kísérletet tettek Kisinyov ostromára is, akkor még eredménytelenül.
A Sfatul ţării palotája egykor és ma (jelenleg művészeti iskola)
Január 8-án, Karácsony másnapján átfogó támadást indítottak északi és déli irányba egyaránt, véres harcok bontakoztak ki országszerte, végül január 13-ra megszállták Kisinyovot. A román fegyverek árnyékában január 24-ről 25-re virradó éjszaka a Sfatul ţării bejelentette az elszakadást Oroszországtól. Mindeközben a még nem megszállt területeken heves ellenállás vette kezdetét. Különösen Izmail, Kilia, Bender, Dnyeszterfehérvár, Vilkovo, és Észak-Besszarábia több kisebb régiója voltak azok a területek, ahol a románok jelentősebb veszteségeket könyvelhettek el.
Felhívás a románok elleni fegyveres ellenállásra, a szabad Moldáv Köztársaságért.
Azonban a tavasz beköszöntével egyre nagyobb területeket vontak ellenőrzésük alá, végül a már három hónapja megszállt Kisinyovban 1918. április 9-én a Sfatul ţării hivatalosan is megszavazta a Romániával való „egyesülést”, a következő arányban: mellette szavazott 86, ellene 3, tartózkodott 36, nem vett részt az ülésen 13. A tartózkodók közt voltak a német, bolgár, gagauz képviselők.
Akik megszavazták az egyesülést
A román hadsereg ezzel lényegében szabad utat kapott Besszarábia maradékának a megszállására. Mivel ezzel a lépéssel a Sfatul ţării már elvégezte feladatát hamarosan feloszlatták, utolsó tevékenysége az volt, hogy 1918. november 26-án ismét, immáron feltétel nélkül elfogadta az egyesülést Romániával.
Kisinyov főterére az aktuális román király szobra került
A román parlament végül 1919 december 29-én iktatta törvénybe az Erdély, Bukovina, Besszarábia „csatlakozásáról” szóló törvényt. 1920 október 28-án a nagyhatalmak jogosnak és indokoltnak ismerték el Románia területi igényeit, egyedül Oroszország nem fogadta azt el.
A következő 22 évet Besszarábia román iga alatt töltötte. A rendkívül nehéz gazdasági helyzet, az addig sem túl erős ipari termelés még tovább szűkült. A most következő adatok forrása: Бессарабия в составе Румынии.
A román posta bélyegsorral ünnepelte az eseményeket
1919-ben 262 nagyüzemet tartottak nyilván, 1928-ra ez 196-ra csökkent. 15%-al csökkent az üzemek energiafelhasználása, 3,1%-al az iparban dolgozók aránya, 33,6%-al pedig a reálbérek. A 30’-as években évi 10-15 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma. Számos, korábban jól működő, nagy múltú gyárat felszámoltak, így a benderi vasúti gépgyárat, a floreşti, besarabeasca-i textil és bőrfeldolgozó-üzemeket.
Életkép a két világháború között
A korábban virágzó mezőgazdaságot is sikerült tönkretenni. Egy „földreform”-nak nevezett szabadrablás keretében visszaállították a korábban már megszüntetett földesúri rendszert. A megszállás évei alatt 37%-al csökkent a szarvasmarha-állomány, 19%-al a ló, 48%-al a disznó, 26%-al a juh állomány.
Besszarábia etnikai összetétele a román megszállás idején
Komoly problémát okozott az egyházi kérdés is. Besszarábiában három román egyházmegyét hoztak létre. A román szinódus felszólította a besszarábiai püspököket, hogy fogadják el a román egyházhoz való tartozást. Miután erre nem voltak hajlandóak, letartóztatták majd a Dnyesztertől keletre lévő területekre küldték őket (ahol ekkor már javában tombolt a vörösök egyház-ellenes pogromja). Anasztazij érsek helyére román érseket neveztek ki, hogy szervezze meg az új egyházat. A románt tették meg egyetlen hivatalos egyházi nyelvnek ezt erőszakkal be is tartatták. Számos történet ismert ezekkel kapcsolatban. Reciula kolostorában például a román csendőrség istentisztelet végzése közben tartóztatta le a liturgiát egyházi szláv nyelven tartó papot, másutt templomokat zárattak be. A papok közti etnikai tisztogatás sem maradhatott el, kizárólag magukat románnak valló papok szolgáltathattak liturgiát. Az oroszok, bolgárok, ukránok lettek ennek az intézkedésnek a fő kárvallottjai.
Mivel a román egyház egy un. hibrid naptárat használ (a húsvéti ünnepkört julián naptár szerint, a többi ünnepet, így a Karácsonyt nyugati, gregorián naptár szerint ünneplik), ezt a fajta naptárt kényszerítették Besszarábiára. Az ellenálló kolostorokat bezáratták. Ennek ellenére sohasem sikerült teljesen megvalósítani a román egyház törekvéseit, pl. Bălţiben még 1935-ben is kisebb lázadás tört ki, amikor a reformált naptárat szerették volna bevezetni.
A gazdasági nehézségek, a szörnyű nélkülözések vezettek el oda, hogy 1924 őszén a helyi gagauz, bolgár népek vezetésével kitört a Tatárbunári felkelés. Ezt a román hatalom kegyetlenül leverte, a vezetőket kivégezték, vagy bebörtönözték.
Az ellenállókra halál várt
Mivel a történelemben nincs olyan, hogy „mi lett volna ha?” az ma már megválaszolhatatlan, hogy jobban járt volna-e az ország, ha a sztálini Szovjet-Oroszország része lesz, ezekben az évtizedekben. Valószínűleg nem (kapcsolódó cikk: 70 éve kezdődtek a deportálások), van valami végzetszerűség Moldova XX. századi hányattatásaiban. Mindenesetre az efféle fikciók helyett a valóban megtörtént dolgokra kell odafigyelnünk, hiszen az évfordulóhoz közeledve Romániában egyre erősödtek azok a hangok, melyek nosztalgikusan emlékeznek vissza a megszállásra.
A Dnyeszter-menti Köztársaságban a '90-es években készült kép szerint nem szeretnének Romániában élni. Ennek a régiónak vannak a legrosszabb történelmi emlékei a románokkal kapcsolatban.
Felhasznált források:
Шорников П.М. Политика румынских властей и кризис Православной церкви в Бессарабии, 1918-1940 годы.
Бессарабия в составе Румынии
Трагический 1918 год: уроки столетней давности
Az archív felvételek Iurie Sveţ helytörténész gyűjteményéből származnak.
