2018 nyarán kisinyovi barátaimmal egy csodás gyalogtúrát tettünk Moldova minden bizonnyal legszebb természeti képződményéhez. A dolog apropóját az adta, hogy hosszú évek óta hívtak, jöjjünk el ide, de én ilyen-olyan okokra hivatkozva ezt mindig elnapoltam, pedig igazából nagyon érdekelt a dolog.

Con mis amigos moldavos el verano del año 2018 andabamos haciendo un excursión en el cañón Drutsa. Este valle maravilloso esta situado en el norte del país, a pocos km de Edineţ (pequeño ciudadito en el norte). 

Ha érdekel a poszt-szovjet régió, csatlakozz facebook csoportunkhoz! Itt felteheted a kérdéseidet a térséget jól ismerőkhöz, megoszthatod képeidet, élményeidet is! Katt ide: Poszt-szovjet utazás.

Amikor aztán kiderült, hogy az idei Art Labyrinth fesztivál két faluval arrébb kerül megrendezésre, már nem volt mentség, menni kellett. A fesztiválról annyit kell tudni, hogy ez különféle kisebb moldovai zenekarok által rendezett, afféle „moldáv sziget”. Persze sok minden megkülönbözteti a mi Szigetüntől, mindenekelőtt a 300 lejes (6000 Ft) hetijegy. Cserébe semmiféle infrastruktúra nincs, a pénz a technika (színpadok, hangtechnika, stb.) leszállítására kell. Mindig máshol tartják, valami szép hely ad otthont neki, lakott településektől távol. Majd egyszer erről is lesz részletes cikk, egyelőre elégedjünk meg ezzel a rövid ismertetővel. Mivel a fesztiválra rendszeresen járok (szintén ismerősök szervezik) így amúgy is mentem a térségbe, innen már csak elhatározás kérdése volt, hogy felkeressük a kanyonvölgyet. Maga a völgy nem több húsz km-nél, egy éjszakázással bejárható, de mivel ezt fesztivál utáni pihenésnek szántuk, kettő éjszakát terveztünk kint tölteni.

A fesztivál helyszíne sem volt egy utolsó... / En este lugar organizaron el festival de música "Art Labyrinth"

Sátrazók az Art Labyrinth-on / Carpas en el festival

Este koncertek... / Por las noches estuvieron conciertos...

...napközben pedig jóga és más foglalkozások várják a kikapcsolódni vágyókat. / ...y por las días yoga y otras artesanias. 

Tehát vége lett a fesztiválnak (baljós jelek voltak, a napok nagyjából felében esett az eső, ami a programokat is picit megnyírbálta), találkoztunk természetjáró ismerőseimmel (a fesztivál utolsó napjára ők is kijöttek) és útra fel!

A résztvevők, balról jobbra: Vadim, Igor, Kátya, Szergej, Laci, Júlia. Az egyik esővédő fólia alatt, miután véget ért az egész napos felhőszakadás (valahogy nekem nem volt kedvem vigyorogni). / Nuestra compañía - solo me no río (después tres días lluvia...) 

Úgy nézem, hogy a túrablogokon szokás részletes felszerelés listákat megadni. Ősidőktől fogva (na jó, úgy 15 éves korom óta) tételes kimutatásokat vezetek, különféle helyekre milyen holmikat viszek, elvégre teljesen más a felszerelés-igénye egy sivatagi túrának vagy Himalája-trekkingnek mint a Bükknek vagy a nagy moldáv sztyeppének. Soha nem jutott még eszembe hogy ezeket közzétegyem, elvégre mindenki egyéni belátása szerint csomagol. Viszont mivel mostanság ez nagy szokás lett, nem szeretnék kimaradni, íme az én cuccom:

Alap dolgok: Dokumentumok, pénz, jegyzetfüzet, toll, fényképezőgép (+töltő), telefon (moldáv kártyával, + töltő, bár az esetek többségében ilyen helyeken moldáv térerő sincs, de baleset esetén hegytetőről rendszerint befogható valami és lehetőség van segélykérésre), térképek (200 000-es Moldova térkép, 20 m szintvonalakkal, ismerőseim hoztak 25 000-es 10 m-es szintvonalas térképet, de igazából volt helyismeretük is).

Ruha: 5 váltás zokni, három váltás alsógatya, trikó, 2 póló, 1 ing (mivel ezen az úton még Kijevtől Bălţiig sokfele megfordultam, volt városi öltözetem, értelem szerint ezeket a túra során nem használtam, de ballasztként cipeltem). 1 félhosszú nadrág túrára, 1 szövetnadrág (városra), pizsama (e nélkül nem vagyok hajlandó aludni), papucs (szintén arra az esetre, ha ismerősöknél lakok), szandál, túrabakancs. 1 széldzseki, nap elleni sapka, törülköző.

Túrafelszerelés: sátor (minden tartozékkal), derékalj (polifoam), hálózsák. Tábori konyha: edények, csajka, teafőző, kanál, kés, fa keverőkanál, krumplipucoló (saját dili, nem vagyok hajlandó késsel krumplit pucolni), vágódeszka, gyufa.

Élelmiszer: bevásárlólistát lásd hamarosan. Ezen kívül: saját gyártmányú levespor (lásd itt), fűszerek (só, bors, stb.), száraztészta, néhány konzerv (ez utóbbiak a fesztiválról maradtak, nem vagyok nagy konzerves, indoklás: a levesporos linknél). Ivóvizes flakon, kéztörlő kendő (ezt pár éve a glodeni piacon vettem, most visszahoztam Moldovába, hátha honvágya lenne).

Egyéb:  WC papír, higiéniai cuccok (fogkefe, fogkrém), szappan, fésű. Borotválkozó készlet, hajsampon, mosópor (ezeket sem az erdőben használtam, hanem Kijevben).

Ennyiből állt a cucc, egy nagy hátizsákba minden belefért. Mivel nincs gyakorlatom az ilyen listák közkinccsé tételében nem fényképeztem le, de majd a következő túrán készítek ilyen felszerelés-fényképeket, mert úgy látom mások is le szokták fényképezni. Ismerőseimnél ezen kívül volt még esővédő fólia, mert nézték az időjárás előrejelzést…

Útközben. A felhők már gyülekeznek. /  En el camino - en el cielo ya vimos unas nubes 

Szóval a fesztivált követően bevásárlás az edineţi piacon: krumpli, paradicsom, hagyma, uborka, cékla, káposzta, liszt, étolaj (a vajról kénytelen voltam lemondani, lásd itt: Dzsungeltúra a világ végére). Egy kiló sajt (a jellegzetes moldáv brînza) és természetesen sok tea, cukor. A kelet európaiak, így a moldávok is teafüggők. Néhány liter vodka (6 főre 3 napig ki kell tartson), némi konyak, balzsam (speciális helyi gyógynövénylikőr). Nasi (ez Moldovában a diót jelenti), bublik (olyasmi mint a keksz, de egyébként teljesen más: kör alakú, kemény és teába mártogatják), csúcs-csoki gyanánt egy kis Bucuria, bár komolyabb csúcsra nem számítok. Ezeket arányosan szétosztottuk egymás között és nekivágtunk az útnak.

Már látszik a völgy bejárata! / La entrada del cañón ya aparecido!

Általában mifelénk (Nyugat-Európa) túra alatt azt értjük, ha ráállunk valami kijelölt jelzésre, és azt követve haladunk. Moldovában (és általában Kelet-Európában) nincsenek jelzések, saját térképolvasási tudásunkra, tájékozódó képességünkre hagyatkozunk. Emiatt egy-egy ilyen túra inkább bushcraft jellegű út, mint magyar értelemben vett kirándulás.

Beérünk a kanyonba / Acabamos de entrar al cañón

Szóval a marsrutkából (kisbuszból) Gordineşti falunál szálltunk ki. Már jócskán délután volt, ezért a faluból nyugati irányban kisétálva miután elértük a völgy bejáratát, hamarosan sátrazóhelyet kerestünk. A falut elhagyva hamarosan bent jártunk a völgyben, mivel a felhők már kezdtek gyülekezni, nekiálltunk a sátorverésnek és a tűzrakásnak. 6 főre volt négy sátrunk ezek felállítása gond nélkül ment. Igorék még kifeszítettek a tábor „központi tere” fölé egy több nm felületű nejlon-fóliát is, mintegy nulladik védvonalként, illetve hogy a kisebb csepegések esetén lehessen a sátrak közt mászkálni.

Táborunk az erdőben / Nuestro campamento en el bosque

A főzés azzal kezdődött, hogy kövekből kialakítottunk egy helyet a tűznek, fát gyűjtöttünk és a Pridnyesztrovszkaja Pravda előző napi számával (Szergej tiraszpoli, tőle van az ajándék) sikeresen begyújtottuk. Fejenként néhány krumplit becsomagoltunk alufóliába és bele a tűzbe (senki ne képzeljen nagy tüzet, inkább egy termetesebb parázslás volt csak).

A lányok közben nekiálltak valami lepény-szerűséget gyúrni, amit aztán serpenyőn sütöttünk ki. A végeredmény olyasmi lett, mint egy elrontott arab pita, legjobban talán Hemingway: Karácsony a világ tetején c. könyvében leírt lepényre emlékeztetett (17. old. ha valakit érdekel). A lepényhez vágtunk hagymát, paprikát, a krumpli is elkészült, igazi nomád tábori étek.

Még sötétedés előtt picit sétáltunk a környéken, aztán a tábortűz mellett megiszogattuk az első üveg vodkát, egy kevés balzsammal. A konyakokat meghagytuk másnapra.

Éjszaka közepén hatalmas dörgésre-villámlásra ébredtem. Bár felettünk volt a fólia, azért a sátramon a külső réteg viharköteleit meghúztam. Moldovában amúgy sincsenek túlvilágítva a falvak, viharban a legközelebbi, amúgy is kivilágítatlan falutól több kilométerre ez azt jelentette, hogy lényegében teljes sötétségben tapogatózva kellett ügyeskedni. Nem voltam egyedül a többiek is megébredtek, rövid helyzetértékelés és mentünk vissza aludni.

Hamarosan elkezdett esni az eső, egyelőre csak a felső fólián kopogott. Igyekeztünk úgy kifeszíteni, hogy a sátraktól elfele lejtsen, de azért nem voltam teljesen elragadtatva ettől a moldáv viharvédelemtől… Végül nehezen, de sikerült visszaaludnom.

Reggel hét körül ébredtem, a többiek is motoszkáltak már. Az eső tovább esett, a fólia bemélyedéseiből Igor időnként egy bottal kiborította az összegyűlt vizet. Reggelire megbontottunk a vodka mellé egy konyakot, plussz a tegnapi lepények maradékait ettük az uborkával és a paradicsommal.

Viszont a tea az hiányzott, ezért ismét tüzet kellett gyújtani. Az esőben ez érdekes móka, de gondoltak erre. Van még egy nejlonfólia, azt is kifeszítették, ezúttal a tűzhely fölé. Találtunk annyi gallyat, amit sikerült begyújtani valaki pedig rakott be a sátrába tüzifát, így az száraz maradt. Amikor már égett a láng, körberaktuk további fákkal, hogy száradjanak valamelyest, de még így is elég nehéz volt ez a tüzezés. Hát nem tudom, ez a tűz fölé kifeszített nejlondarab mennyire volt jó ötlet. Tűzünk az lett, de ez így enyhén balesetveszélyes… Nagyjából két m-el a láng fölött volt kifeszítve a fólia. A láng így nem ázott (mi sem), állítólag teljesen biztonságos, bár erről nem vagyok meggyőződve. Szaharnai Szent Makariosz atya (az egyetlen moldáv szent) valószínűleg buzgón fohászkodott értünk, de végül nem gyulladt ki semmi.

Nagy nehezen aztán csak sikerült a teafőzés. Ha már volt tűz, Kátyáék csináltak mamaligát (puliszka), az előző napi brînza sajttal összekeverve kitűnő csemege. A délelőtt el is ment a tűzgyújtással meg beszélgetéssel, teázással. Ebédre teszteltük a levesporomat, kis indiai dál feldobta a puliszkás-lepényes étrendünket.

A Răcovaţ patak igencsak megáradt az esőzések miatt / Después de lluvia el arroyo Răcovaţ estuve afluido

Délután egy kicsit mérséklődött az eső. Mivel a vizünk fogytán volt (Julia fanyar megjegyzésével, hogy víz van bőven, csak épp nem a flakonjainkban), Szergejjel elmentünk forrást keresni, emlékei szerint van valahol a környéken. Kis bóklászás után meg is lett, immár semmi akadálya az esti teázásnak sem. Közben teljesen elállt az eső. Haditanácsot tartottunk, hogy települjünk-e át máshova (én ezt támogattam volna, hogy közben haladjunk is). A többiek leszavaztak, mondván, hogy a völgy elég rövid (ez mondjuk igaz), ha majd egyszer eláll az eső, akkor pár óra alatt végig tudjuk járni, viszont a tábor újraépítése hosszadalmasabb, a vizes sátrakat tekergetni sem egy kellemes elfoglaltság.

Tehát maradtunk a helyünkön, viszont napnyugta előtt kicsit sétálgattunk a környéken. A Răcoveţ patak az esőzés miatt alaposan megáradt. Míg tegnap még vidáman ugráltunk egyik partjáról a másikra, most már ez komoly kihívást jelentett. Mellette ezen a részen egy erdős terület található, oda másztunk fel. Napnyugta előtt a patak túlpartján lévő sziklákon gyógynövényeket gyűjtöttem. Ekkor – a túra július legelején volt – virágzott a cickafark, kakukkfű, lándzsás útifű – ennek a levele kell, a patak partján, a nedvesebb helyeken néhol tömegesen nőtt a menta. Ezeket kiegészítve vadszeder-levéllel kiváló esti teát kaptunk.

Nem csak gyógynövények, gombák is élnek erre / En el campos viven setas y variados de herbas

Vacsorára ismét lepény volt, a maradék brînzával és krumplit is sütöttünk. A céklából, káposztából, kevés hagymával, paradicsommal és krumplival pedig borscs leves lett. Igazi többfogásos lakománk volt. Az esti vodkához ezúttal is bontottunk egy konyakot és a balzsam maradékait is elpusztítottuk. Közben újra megeredt az eső, de a fólia ezúttal ismét jól működött. Egy darabig még esett, aztán már inkább csak a fákról csöpögött. Így egy picit nyugodtabban tudhattunk elaludni, mint tegnap este.

Vihar után / Después de una tormenta

Reggel már napsütésre ébredtünk, az elmúlt nap kissé nyomasztó hangulata után ezúttal örömmel álltunk neki a teafőzésnek. A változatosság kedvéért a reggeli ezúttal lepény volt, uborkával és valakinél akadt még egy halkonzerv, azon osztoztunk meg, hogy ne kelljen cipelni.

Útközben / Caminando por el valle

Igazából most vehettük csak szemügyre magát a völgyet (a korábbi képek is ezen a napon készültek, az időjárás miatt). Több km hosszúságban kanyarog Gordineşti és Brînzeni között. A falak általában kopárok, pár szárazságtűrő növény él csak meg a sziklákon, de néhol, főleg a kevéssé meredek helyeken az erdő is lehúzódik a patakig. Ahogy haladtunk előre, kilométerről kilométerre mindig más arcár mutatta a táj. Néhol, ahol szebb kilátást reméltünk, felkapaszkodtunk a tetejére, ahonnan messze láttunk a jobbára sík moldáv vidéken.

Helyenként tömegesen nő a szöszös ökörfarkkóró. Szintén gyógynövény. / Había muchas de esta hierba (Verbascum phlomoides)

Nem messze, a sztyeppe közepén egy hutornak nevezett tanya-szerűség állt. Az ilyen helyeken rendszerint birkákat tartanak. A pásztorkutyákkal való összetűzések elkerülése érdekében jobb ezeket inkább kikerülni.

A távolban látszanak a hutor épületei / En la distancia ubica una estancia 

Pár km-el Brînzeni előtt, egy árnyas facsoportnál tartottuk a déli pihenőt. Most már csak a hideg maradékokat ettük, főzni nem főztünk. Végül kora délután értük el a falut, ahonnan edineţi átszállással értünk estére Bălţibe. Itt ismerőseimnél laktunk, sajnos ők nem tudtak jönni, mert van egy 9 hónapos kisbabájuk és nem akarták bevállalni az utat.

Ismét civilizáció: itt már van út! / ¡Civilización de nuevo! - aquí ya está una carretera.

Ez volt az idei moldáv túra története. Mivel még sok érdekesség van a környéken és jó lenne elmenni napos időben végig a Costeşti tóig, jövőre is tervezek valami hasonlót. Ha valakinek lenne kedve egy ilyen úthoz, várom a jelentkezőket :-)

Utazz velem Moldovába 2019-ben is!

Szeretnéd megnézni Moldova természeti csodáit? Idén több moldáv és ukrán utat szervezek, lesz autós rally, és hagyományos buszos körút is. Részletek hamarosan! Addig is érdeklődni lehet a lengyellaszlo@freemail.hu e-mail címen.