Ez a bejegyzés kivételesen nem Moldováról fog szólni, legalábbis nem közvetlenül. Aki kimondottan Moldováról szeretne olvasni, ezért akár ki is hagyhatja. Most hosszabb túrázáshoz szeretnék egy saját kreálmányú ötletet adni. Régóta motoszkál az agyamban, hogy hosszabb utakon valami megszokott ízekkel kiváltsam a bolti levesporokat. Ennek több oka is van.
- Hosszú távon hajlamos vagyok megunni a változatosságuk ellenére is eléggé hasonló instant leveseket.
- Elolvasva a hátlapon az összetevőket, eléggé hátborzongató érzése van az embernek. Nem vagyok egy összeesküvéshívő és óvodás, kisiskolás koromban is elnyalogattam a menzán összesítve az évek során legalább egy fél alumíniumkanalat, de azért mégis…
- Rajongok az indiai konyháért, és ez hiányzik. Legalábbis Indián kívül.
- Anyagilag sem mindegy, hogy az egy adagnyi levesport 100-400 Ft közötti összegért (fajtánként változik) szerezzük be, vagy 500 Ft-nyi hozzávalóból készítek egy kiló dál (*)-port.
*Dál - indiai lencsés főzelékszerűség. A következőkben egy ilyenen mutatom be a technológiát.
Igazából a probláma már azóta foglalkoztat, hogy gyerekkoromban Scott, Shackleton, Nansen és mások útleírásait olvasgattam, és Nansentől Scottig mindenki a pemmikánra panaszkodott (ez olyan előző századfordulós faggyúval tartósított „ős-konzerv” féleség, ha hinni lehet a beszámolóknak, inkább a szánhúzó kutyáknak, mint embernek való finomság lehetett). Apropó – konzerv. Ezekkel meg az a baj, hogy cipelem a vizet is, bár tény, hogy egy jó kis Tesco Gazdaságos májkrém igazán feldobja a változatosságot, de azért észszerűbb szárított dolgokat vinni. Még első indiai utamra vittem vagy 40 db Globus főzelékkonzervet, ami kiegészülve az akkori Zenit fényképezőgépemmel (+ teleobjektív, nagylátószögű objektív, közgyűrűk, stb.) valamint a kétkötetes Baktay: India művészettörténetével, szinte kezelhetetlen tömegű hátizsákot eredményezett, ami főképp a pakisztáni buszokon volt egy élmény (ha valakit nagyon érdekel, itt még olvasható) azóta nem konzervezek).
Végül arra jutottam, hogy ezt házilag is meg lehet oldani, az elmúlt közel egy évben pedig végeztem ezzel kapcsolatos kísérleteket. Végül a mostani moldáv túrán lett élesben tesztelve (így kötődik Moldovához, ezért is kapott helyet ezen a blogon az egész procedúra). Azt azért hozzátenném, hogy az egész csak annak éri meg, aki több napig (de inkább hetekig) olyan helyeken van, ahol nem lehet beszerezni semmit (mondjuk egy Leh-Zanszkár trekkingre tuti, hogy ilyet fogok vinni). Ha van útban napi leglább egy bolt (megfizethető áron), akkor már megéri ott vásárolni, illetve rövidebb utaknál 1-2 nap alatt a bolti levesporokba sem lehet beleunni.
Szóval akkor lássuk sorban! Hogyan kell levesport készíteni?
Egy túra során elég nagy a fizikai igénybevétel, fehérjékben, szénhidrátokban gazdag ételt célszerű enni. Így logikusan adja magát, hogy valami lencsés dolgot a legjobb magunkkal vinni. (Ezen kívül, Amundsentől lopva az ötletet, zsíros kakaó + tejpor + cukor kis moldáv forrásvízzel elegyítve szintén csodákra képes. És még szublimálásmentes hóolvasztással (nem egyszerű, télen ki lehet próbálni…) sem kell kínlódni.) Szerencsére a lencse könnyen kezelhető, szárítható, a különféle fajtái rendkívül változatos módon elkészíthetők.
1. lépés: készítsük el az ételt. Itt most egy indiai dál-féleség, a vöröslencse alapú tamil nemzeti étel, a szambár készül. De ugyanígy használható a sima barnalencse, sárgaborsó, szárított feles zöldborsó, mung bab is, hogy csak néhányat említsek. A recepttel nem szeretnék foglalkozni, az jelen esetben teljesen mellékes, ki-ki saját ízlése szerint készíthet bármilyen lencsés (viszont tej és vaj nélküli!) dolgot. Annyi, hogy mivel úgyis az a cél, hogy kiszárítsuk, lehet sűrűbbre főzni (azért oda ne égjen), illetve a végén a vizet sem kell pótolni.
Ennyi minden kell egy jó dél-indiai szambárhoz (óramutató szerint, jobb felső sarokból indulva): vöröslencse (lehet más is, pl. sárgaborsó), hagyma, paradicsom, fűszerek (szintén óramutató szerint: lepkeszegmag, feketebors, római kömény - NEM azonos a sima köménnyel, curry levél - igen, a curry az általános közvélekedéssel ellentétben nem fűszerkeverék, hanem egy indiai növény neve, középen koriander), tamarind-szósz, csili, kurkuma, szambár-maszala. Az indiai konyha az egész fűszereket frissen őrli.
A lencsét főzzük puhára, közben a fűszereket az indiai konyhaművészet szabályai szerint pirítsuk meg - most kivételesen olajban (az indiai konyha általában vajon pirít, de mi most olajon pirítunk mert a cél, hogy hosszútávon is eltartható levesporunk legyen, a vaj meg ugyebár avasodik). A pontos procedúrával most nem szeretnék részletesen foglalkozni, mert ez nem egy indiai gasztro-blog (azokkal tele van az internet, tudom ajánlani pl. a https://hellocurry.blog.hu/ oldalt), ha valakinek bejön ez az ízvilág bőségesen talál recepteket.
2. lépés: ha a kaja kész, akkor először is turmixoljuk le (nem szükséges, de hasznos), majd ki lehet adagolni lapos tányérak sokaságába, és radiátoron szárítgatni. 1-2 nap alatt teljesen elveszíti víztartalmát. Ha nem raktunk bele tejterméket, ezalatt nem fog megromlani, de aki nem bízik a dologban, sütőben kis lángon még rásegíthet, de figyeljen, mert könnyen odaég!
A kész szambárt szedjük ki lapos tálakba. A vöröslencse könnyen szétfől, nem kell turmixolni.
A lapos tálakat rakjuk radiátorra (vagy sparhelt nem túl forró részére), ahol kb. egy-másfél nap alatt kiszárad. Időnként érdemes átforgatni, mert száradás közben a felső részén egy szárazabb réteg képződik, ami akadályozza az alatta lévő részek gyors, további száradását.
Nem kell megijedni, ha menet közben picit vadabb állaga lesz, ez teljesen normális, nem fog megromlani, ha kellően gyors a száradás. Ha este készítettük el, másnap reggelre kb. így fog kinézni. Ilyenkor forgassuk át, majd szárítsuk tovább!
Nagyjából másfél nap alatt teljesen elveszti víztartalmát.
3. Ha teljesen kiszáradt, akkor kézzel, vagy fakanállal feltörjük, szétmorzsoljuk és zacskóba, vagy zárható dobozba öntjük. Mivel nem használunk tartósítószert, a felhasználás előtti hetekben a legjobb elkészíteni. Én nagyjából fél évig tároltam bedobozolva, amire felhasználásra került, semmi baja nem lett addig. De azért ha lehet, ne több évre előre készletezzük a levespor adagunkat! :-)
A kiszáradt levesport adagoljuk egy dobozba. Én az ilyen műanyag, csavaros tetejű dobozokat szeretem, mert strapabíró, többször felhasználható, nem törik össze és könnyű.
A dobozt felhasználásig zárjuk le!
4. Ha felhasználásra kerül a sor, ugyanúgy járjunk el, mint bármely más levespor esetén. Forraljunk vizet, adagoljunk bele annyit, hogy olyan sűrűségű legyen, ami nekünk kellemes. Bár a dál eredetileg főzelékféle, én inkább levesnek szoktam elkészíteni.
Elkészítéskor keressünk egy kellemes helyet és pakoljuk ki a hоzzávalókat (a kvászos-flakonban ezúttal moldáv forrásvíz van).
Amíg a víz felforr, készítsük elő a levesport! Kb. 1 rész levesporhoz 4 rész vizet számolhatunk.
5. Mivel általában hígabbra fog elkészülni, mint az eredeti verzió, lehet, hogy utólag még picit rá kell sózni. Az izzadás miatti sóveszteség pótlására erre amúgy is szükség lehet. Ugyanezen okból célszerű a fűszereket is egy bicit bővebben adagolni, mint ahogy egyébként szoktuk.
6. Már a nagy elődök is vitték a kétszersültet a pemmikán mellé, én is felpakoltam tehát száraz kenyérből, amit a végén pirítva bele lehet szórni a levesünkbe, hogy laktatóbb legyen! A pirítással kapcsolatban egy kis töreténetet szeretnék megosztani, okulásképp. Mivel az étolaj lötyög, ha nem zár jól a flakon, szivároghat, összeolajozva mindent (legalább 2 nejlonzacskóba csomagolva elég jól kivédhető), egyszer "nagyon okosan" kitaláltam, hogy vajat viszek. Elvégre az többé-kevésbé szilárd, könnyebben kezelhető. Eltekintve attól, hogy 40 fok felett már az is kb. ugyanúgy folyt, mintha olaj lenne (és a vajasdoboz ugye kevésbé zár, mint az olajosflakon), még meg is romlott. Így a vajon készített lecsó (bár ízre nagyon finom lett), megoldotta a csapat másnapi programját. A történet egyébként egyik ţipovai sátrazásunkkor történt. Szóval maradjunk inkább az olajnál!
Amíg a levesporunk ázik (pár perc), piríthatunk szikkadt kenyérből készült kockákat.
Így néz ki a kész étel
Egyelőre ez lett élesben kipróbálva, a húsos ételek készítése tesztelés alatt. Ha lesznek ezzel kapcsolatos újabb fejlemények, itt a blogomon hírt fogok róluk adni.
Mivel nem hónapokra megyünk, a vitaminokkal különösebben nem kell foglalkozni, Moldovában úgyis úton-útfélen be lehet szerezni friss gyümölcsöket.
