Kisinyovban általában október közepén, majd Gagauziában november elején tartják a borfesztivált. Ezúttal néhány különlegességgel ismerkedhetünk meg. Kivételesen nem saját cikkel jelentkezek, az ünnep alkalmából futottam ebbe az ismertetőbe, melyet hasznosnak véltem lefordítani. A fordítás alapjául ez az írás szolgált: 4 вина из Гагаузии A képek az eredeti cikk képei, a locals.md szíves hozzájárulásával a cikkük magyar fordításához, egyúttal bíztattak további írások fordítására, így ha nagyon-nagyon ráérek, lehet, hogy más érdekességekkel is jelentkezek tőlük.

Négy bor Gagauziából

Hogy válik sikeres mintagazdasággá egy háztáji borászat, hol kaphatunk gagauz borokat, ki fedezett fel újra egy különleges szőlőfajtát és hová vágtat az arany ló a boroscímkén?

Mintegy két évszázada, hogy a Budzsákot – azaz Moldova déli részét – átszelő gagauzok és bolgárok, a sztyeppéken szőlőművelésbe fogtak. Sem a pusztai lét nehézségei sem a természeti csapások nem tántorították el őket céljuktól, hogy a szőlőművelést elterjesszék. Az így megtermelt bor egyharmadát meghagyták saját fogyasztásra, a másik kétharmadot pedig az odesszai, kijevi, herszoni és más, régióbeli piacokon értékesítették. A XX. század elejére Besszarábia a cári Oroszország legjelentősebb szőlőtermelő térségévé nőtte ki magát, ahol több, mint 15 millió liter bort készítettek. Mára az így megszülető hagyományok váltak a dél-moldovai bortermesztés alapjaivá.

Napjainkban Gagauzia-szerte mintegy 30 ezer tonna szőlőt szüretelnek évente, melyek többsége borszőlő. Ezt a hatalmas mennyiséget 12 nagyüzemben és számos kis, háztáji gazdaságban dolgozzák fel. A november elején megrendezett gagauz borfesztiválon – a Gagauz Sarap Yortusu ünnepségen – minden jelentősebb borgazdaság bemutatja termékeit. A borfesztivál napja egybeesik a gagauzok ősi ünnepnapjával, a Kászimmal, amely a mezőgazdasági idény lezárulását, egyúttal a télre való felkészülés kezdetét jelzi. A hagyományok szerint erre november első vasárnapján kerül sor. Ez egy kiváló alkalom arra, hogy meglátogassuk Comrat városát, felfedezzük a régió kultúrájának egy új arculatát, kipróbáljuk a jófajta borokat, táncra perdüljünk a helyi népzenére és mindezek közt pihenésképp meghallgassunk néhány érdekes történetet.

Dél-Moldova igencsak tarka nemzetiségi képet mutat. Ferapontievca egy ukrán falu, lakosai az évente megrendezésre kerülő borfesztiválon osztják meg kulturális hagyományaikat.

Hogyan készítsünk bort egy rég elfeledett, különleges fajtából?

Az oniţcani [ejtsd: onyickányi] fehér – egy nagyon későn érő hibrid borszőlő. Nevét Oniţcani faluról kapta, ahol 1962-ben egy nemesítési és immunológiai kutatóállomást nyitottak. Itt, a szovjet nemesítők Európa, Ázsia, Afrika és Amerika főbb borvidékeiről származó mintákból új fajták előállításán dolgoztak. A kutatóállomáson számos moldáv szőlőkülönlegesség született, köztük az oniţcani fehér. Kiváló ellenállóképességgel rendelkezik a legtöbb betegséggel szemben. Ezáltal lehetővé vált a szőlő kémiai védekezés (permetezés) nélküli termesztése így egy teljesen természetes, tiszta termék előállítása. Voltak azonban gyenge pontjai: a borászok szerint az oniţcani fehérnek némileg magas a savtartalma, emiatt azt nem alkalmazhatták önmagában bor készítésére. Ezért nem kezdték el a nagyüzemi termelését és hamarosan az elfeledett fajták sorára jutott.

De néhány éve kapott egy második esélyt ez a szőlő. A cantemiri járáshoz tartozó Tartaul faluban élő Novak család, és a családi vállalkozásukban működő Tartcomvin borászai úgy döntöttek, ismét felújítják ennek, az egyszer már leírt fajtának a termesztését. Addig kísérleteztek a különféle érlelési módszerekkel, amíg meg nem találták az optimális megoldást. Jónéhány meleg őszi időszakba telt, amíg a kisérletezők a kezükben tudhatták a győzelmet: minél később kell szüretelni, amikor a szőlő már elegendő cukrot gyűjtött össze és megfelelően lecsökkent a savtartalma. A mustot pedig a szokásosnál alacsonyabb hőmérsékleten kell erjeszteni, majd a kiforrás után tölgyfa hordókba átfejtve tovább érlelni. És íme, alig telt el egy év a sikeres kísérletet követően, a fajta visszatért a moldáv borpiacra: idén a Tartcomvin pavilonjában már ott díszlett az oniţcani fehér (Alb de Oniţcani), immár Novak márkanév alatt.

A Novak borászat kétféle Oniţcani fehéret (Alb de Oniţcani) forgalmaz: klasszikus és tölgyfahordóban érleltet

Milyen borokat nem kaphatunk a boltokban, és hova vágtat a boroscímkén az arany ló?

Több mint valószínű, hogy a Tomai borászat kollekcióját nem fogjuk tudni összegyűjteni a moldáv borszaküzletekben. Az idei fesztivál slágerei voltak ezek a fa hordókban érlelt, majd méhviasszal lezárt üvegekbe palackozott borok. Délre már az összes kiállított bort eladták, a Tomai-Vinex képviselői pedig sajnálattal közölték az érdeklődőkkel a hírt: az ebből a sorozatból vásárolni szándékozóknak bizony, egészen a csadir-lungai járásban lévő borászatig kell menniük. 1998-ig egy átlagos gazdaság működött itt, ahol különféle folyóborokat készítettek. A kiemelt beruházásoknak köszönhetően mára a gagauz borászat zászlóshajójává lépett elő. A zárt gyártási lánc havi maximum egymillió palack előállítására képes, nagyjából száz különféle száraz, félédes és desszertbor szerepel kínálatukban. A világ több, mint 15 országába exportálnak: Oroszországba, Belorussziába, Kínába, Kirgíziába, Kazahsztánba, Romániába, sőt, még Ankara belvárosában is megtaláljuk a Tomai márkaboltját. [Tulapruton blog megjegyzése: pár éve egy kaja-partin nálam is kóstolhattak a vendégek Tomai bort, igaz, nem ezt a prémium kategóriát, de mindenki nagy megelégedésére.]  

Valószínűleg a moldáv boltokban nem fogunk rábukkanni a Tomai borgazdaság speciális kollekciójára

Az Aurovin kizárólag az orosz, európai, ázsiai és amerikai exportra gyártott száraz merlot-jának címkéjén egy vágtató arany lovat láthatunk. A saját, új telepítésű szőlőültetvényekkel, feldolgozó és palackozóüzemmel valamint a Valcaneş szabadkereskedelmi övezetben borkiméréssel is rendelkező vállalat Kelet-Európa egyik legnagyobb és legmodernebb borászata. A feldolgozási kapacitása évi tízezer tonna szőlő, melyből húsz millió palack bort állítanak elő. Mintegy 200 hektár szőlőültetvénnyel rendelkezik. Az üzem az orosz tulajdonú Dionis Club holdinghoz tartozó „DK-Intertrade” társaság tagja. Mivel a vállalat kizárólag exportra termel, Moldovában sajnos nem lehet megvásárolni a termékeiket. Így a gagauz borfesztivál azon kevés helyek egyike, ahol elcsíphetjük ennek az arany lónak a sörényét, és alig 40 lejért kipróbálhatjuk ezt a különlegességet.

A gagauz borfesztivál azon kevés helyek egyike, ahol akár 40 moldáv lejért megcsíphetjük az Arany Ló sörényét.

Hogy vált egy kis, házi pincészet sikeres borgazdasággá?

Ha Moldovát egy szőlőfürthöz hasonlítjuk, akkor a legalsó részén, az ország legdélibb végein találjuk Vulcaneşti városát. Itt, a Dnyeszter és a Duna között, nem messze a Kahuli-tótól az akkori sztyeppék szűzföldjeit feltörve létesítette a XIX. század végén Cserven Gani az első szőlőültetvényt. A név a török/gagauz kara – azaz fekete szláv fordításából ered. Az a hely, ahol – eredeti nevén tehát – Kara Gani megalapította a szőlőst, a Római Birodalom korában határvidéknek számított, ahol az akkori uralkodó, Traianus császár falat emeltetett. [Megjegyzés: a Traianus fal híres nevezetessége Dél-Gagauziának, egyszer majd arról is fogok írni.] Erre amiatt volt szüksége, mert a birodalmat meg kellett védenie az északról történő támadásoktól. Ma ezeket a földsáncokat jobbára benőtte a fű, de a hozzá fűződő legendák tovább élnek, melyek megalapozzák a Valul-lui-Traian borvidék hírnevét.

Az alapító Kara Gani alig fél hektáron kezdte a művelést, családjával minden ősszel leszüretelve a termést. Mindazt, amit a borról, a szőlőművelésről tudott, továbbadta fiának, majd ő is az övének, és így tovább, egészen napjainkig. Ma már Kara Gani dédunokája, Georgij a családfő, aki a kis családi pincészetet modern borgazdasággá tette. Georgij, a nagyapja tiszteletére nevezte el a gazdaságát Kara Gani-nak. Feleségével közösen kiépítettek egy szállítószalagokkal, darálóval, szivattyúval, modern préssel, kádakkal felszerelt rendszert. A finanszírozásban a japán kormány által a moldovai kis- és közepes vállalkozásokat segítő JNPGA alapítvány volt segítségére. Különféle pályázatokon a Cserven család további támogatásokat szerzett: így rozsdamentes acéltartályokat és hagyományos tölgyfahordókat egyaránt. Az idei évben (2018) a gazdaság napelemek beszerzésére 18,7 ezer eurót nyert [a moldovai napelem-programról az augusztus-szeptemberi hírekben számoltam be].

Alig telt el száz év, és a fél hektáros családi ültetvény 10 hektárosra nőtt, a kis házi borászatból pedig nagy gazdaság lett, ahová szívesen jönnek a turisták. A tanyán borkóstoló termeket, látogatható pincéket, gazdasági udvart és egy kis népművészeti múzeumot alakítottak ki. A vendégeknek akár arra is lehetőségük van, hogy kipróbálják a szőlészeti- borászati munkákat azon a földön, melyet az egykori Kara – azaz Fekete – Gani is művelt.

Georgij Cserven a dédnagyapja tiszteletére nevezte el a márkát Kara Gani-nak

Immár hosszú évek óta megtartják Gagauziában a borfesztivált és a látogatónak olyan érzése támad, mintha valami borászati forradalomnak lennénk tanúi. A jelentősebb borászati üzemek sikerrel vonzzák a nagybefektetőket a régióba, akik új üzleti lehetőségeket sejtenek. A kis családi gazdaságok, akik az alacsony felvásárlási árak miatt nem látnak jelentősebb hasznot az eladásban, inkább megszervezik a saját piacukat. Az aktív környezet, az akarat, hogy az export-szabványoknak megfeleljenek, a megtermelt bor minőségének a folyamatos növekedéséhez vezet. Maga a borfesztivál is, ennek a folyamatnak egy sajátos eredménye, ahol évről évre a tapasztalt borkóstolók és újdonsült amatőrök egyaránt felfedezhetik maguknak az új borokat. A boron kívül megismerhetjük, milyen a modern Gagauzia kultúrája, például meghallgathatjuk a vidék legnépszerűbb muzsikusát, Vitalij Manzsult. [Manzsultól már láthattunk klippet a blogon, ebben a cikkben.]

Aki kíváncsi a gagauz borokra, iratkozzon fel a blog facebook csoportjára, kövessen, és 2019 nyarán jöjjön velünk Moldovába!

Utazz velem Moldovába 2019-ben is!

Szeretnéd kipróbálni a gagauz borokat? Idén több moldáv és ukrán utat szervezek, lesz autós rally, és hagyományos buszos körút is. Részletek hamarosan! Addig is érdeklődni lehet a lengyellaszlo@freemail.hu e-mail címen.