A Szentháromság kolostortól (tervben van erről is egy cikk) néhány perc gyaloglással egy látványos szurdokvölgybe érünk.
A (saját terminológiámmal) saharnai 1-es számú vízesés
A kolostort a hátsó kapun elhagyva egy kiépített gyalogút vezet a néhány száz méterre levő forrásokhoz. A szerzetesek innen vezetik el a friss vizet, érdemes nekünk is feltölteni flakonjainkat. A kialakított medencében bátor hívők a januári vízkeresztkor megmártóznak, de egy átlagos turistának alighanem ez még nyáron is borzongatóan hideg. Mindenesetre egy-egy forró júliusi napon frissítő italnak kiváló a hideg forrásvíz.
Ha érdekel a poszt-szovjet térség többi országa is, csatlakozz Facebook csoportunkhoz: Utazás a poszt-szovjet térségben.
Fábián Csaba felvétele. Ez a kép a 2006-os borfesztiválos utunkon készült, azóta már teljesen átépítették.
Ezt követően két irányban lehet elindulni. Ha jobbra lekanyarodunk, akkor egy kis ereszkedés után érkezünk meg a patak partjára, melyet már csak követni kell a vízfolyásnak felfelé. Az ösvény itt-ott átszeli a patakot, ilyenkor a köveken képkedve vagy ugorva jutunk tovább. Mivel ebből már voltak félreértések amikor társasággal mentem, jegyezzük meg: Moldovában nincsenek a mi felfestett turistaútjainkhoz hasonló utak. Legjobb az érzéseinket követve haladni, a leginkább kitaposott ösvényen.
Több kisebb vízesés után érjük el az első komolyabbat, melynél a sziklákon felkapaszkodva (valaha még falétra is volt, mára csak a sziklák maradtak) még egy kis gyaloglás az erdőben, és már halljuk a nagy vízesés zubogását. Még néhány kövön kell felmászni, és megérkezünk. A látvány azt hiszem, mindenkit magával ragad (lásd legfelső kép).
Fábián Csaba felvétele
A puha tercier (azon belül is miocén) mészkőbe néhol keményebb rétegek települnek. Ennek köszönhető, hogy míg a puha kőzetet a víz kivájja, addig a kemény rétegek mintegy peremként megmaradnak. Ezáltal jön létre ez a különleges,a víz fölé boltozatosan ráhajló, kissé beszakadt barlangra emlékeztető formáció. Persze itt barlang sosem volt (ha már előjött ez a téma: Moldovában van a Föld egyik leghosszabb járatrendszerű barlangja is), itt kimondottan az kőzetrétegek eltérő keménysége miatt alakult így.
Kisebb vízesések is útbaesnek (Fábián Csaba felvétele)
Össze kell szednie legjobb mászó-tudását annak, aki a második nagy vízeséshez fel szeretne kapaszkodni. Egy picit lejjebb egy nagyjából járható kőomláson lehet az előbb említett sziklaperemre jutni (vagy aki nem vállalja be, az visszamehet a kolostorhoz, ahonnan egy teljesen más irányból induló ösvény is elvezet oda), majd a patakvölgyben továbbhaladva újabb párszáz méter a másik vízesés.
Néhol csak egy sziklaperemen lehet közlekedni
A saharnai 2-es sz. vízesés (Némethy András felvétele)
Ha visszasétálunk a forráshoz, érdemes a másik irányban is továbbmenni. Egy ingatag függőhídon túljutva a saharnai sziklakolostorhoz jutunk. A középkorban eredetileg itt éltek a szerzetesek (igazán aszkétákhoz méltó körülmények között), csak a török alóli felszabadulást követően költöztek a mai helyre. Néhány megmaradt kőbe vájt cella és egy kis sziklakápolna emlékeztet erre.
Továbbhaladva egy felfelé tartó ösvény kerül utunkba. Kapaszkodjunk fel rajt! Pár perc kaptató után a völgyből kiérünk a tetőre, ne csüggedjünk, megéri a fáradtságot. Talán innen a legszebb a saharnai panoráma. Szemünk egy képben foghatja be az alattunk lévő sziklákat, a völgyet, a kolostort a távolban pedig a Dnyeszter is felsejlik.
Saharna talán ősszel a legszebb – a színesedő falevelek, a Dnyeszter feletti pára különleges hangulatot varázsol elénk. Köszönet a képért Istvánffy Zsófiának!
Kisinyovból napi több busz jár Rezinába, ahonnan helyi marsrutkával juthatunk el a kolostorhoz. Aki egy nap alatt szeretne megfordulni, az induljon minél korábban, és Rezinában feltétlenül érdeklődjön, mikor mennek visszafelé buszok! Napi egy közvetlen autóbusz is közlekedik Saharna és Kisinyov között. Ha valakinek több napos túrához lenne kedve, ajánlom a Saharna-Ţipova átkelést, egy kicsit távolabb a Dnyesztertől normál földutak is akadnak, nem szükséges a dzsungeljárás. :-)
