A ma is jelentős, "hagyományos" kolostorok mellett a Moldáv Köztársaság területén számos, mára jobbára elhagyatottá vált középkori sziklakolostort találunk. Történetük a török-tatár korszakig nyúlik vissza, amikor a hódoltság idején a keresztény szerzetesi élet ezekre a megközelíthetetlen helyekre szorult vissza. Közülük a leglátványosabb minden bizonnyal a ţipovai kolostor.

Köszönet a képért Némethy Andrásnak!

Már a megközelítése is kihívás lehet. A legközelebbi burkolt út a 17 km-re lévő Orhei - Rezina főút, ami már önmagában is egy élmény. Erről alighanem csak az az egy adat is elég, hogy a két város közti mintegy 50 km-t a buszok másfél, két óra alatt zúzzák le. A többit mindenkinek a fantáziájára bízom. Nos, ebből a főútból ágazik ki az az alacsonyabb rendű út, mely Ţipovára vezet. "Természetesen" nincs burkolva (az már a kiinduló főúton sem alapkövetelmény), a nagyjából eldózerolt murván bő fél óra döcögés a falu. Kis sztori, hogy egyszer itt sikerült egy ülés nélküli Zaparozsecet lestoppolnom. Egészen pontosan csak a sofőrnek volt ülése, a többi ki volt szerelve. Persze van más lehetőség, ha valaki nem gépkocsival, hanem gyalog érkezik. A saharnai kolostortól egy 15 km-es, Dnyesztermenti túrával is megközelíthető Ţipova, bár ez is tartogathat meglepetéseket. Ennek a túrának a leírását itt olvashatjátok. 

Ha valahogy sikerült eljutni a faluba, a Dnyeszter magas partján álló apró, mai kolostort keressük fel! Jelenleg alig néhány barát lakja, a templom és a mellette álló pár épület nem tartogat különösebb érdekességet. A kis szőlős és gyümölcsös állandó elfoglaltságot biztosít a jámbor atyáknak, ha épp nem istentiszteletet tartanak, vagy a régi sztarecek bölcsességeit tanulmányozzák a könyvtárban. Ma picit unalmasnak tűnhet itt az élet, de tény, a szerzetesi elvonulásra kiválóan alkalmas a hely. Viszont 500 éve annál jelentősebb volt!

Menjünk ki egészen a partfal tetejéig: talán Moldova legszebb panorámája fogadja az érkezőt. Innen indul egy kis gyalogösvény, melyen egy-két száz m-en belül elérjük a sziklakolostort, nagyjából félmagasságban a Dnyeszter szintje és a partfal teteje között.

A terület ősidőktől fogva lakott, a kr.e. IV. században géta földvár emelkedett a part tetején. Az első szerzetesek a VI. században érkeztek, de ennek ma már nincsenek nyomai. A legkorábbi cellák a XI. századból maradtak fenn. Virágkorát a XIV. és XVIII. századok közt élte. Fontosságát jól jelzi, hogy a híres fejedelem, Ştefan cel Mare nemcsak komoly adományokkal segítette a monostort, hanem itt házasodott össze utolsó feleségével, Maria Voichița-val is, 1477 decemberében. A kápolna, melyben az esküvői szertartásukat tartották, napjainkig templomként szolgál, bár ma már jobbára csak alkalmanként, nagyobb ünnepek során használják.

A szovjethatalom első éveiben államosították, megszűnt az egyházi élet, de 1974-től védett műemlékké nyilvánították, megkezdődtek a feltárási-rekonstrukciós munkálatok. 1994-től ismét egyházi tulajdonban van, bár a szerzetesek felköltöztek a partfal tetejére, a régi kolostor pedig megmaradt a zarándokok és kirándulók célpontjának.

Ha már a kápolnáig felkapaszkodtunk, járjuk be a sziklakolostor turisták számára megnyitott helyiségeit, folyosóit. Az ablaknyílásokból látványos panoráma nyílik a folyóra, a sziklákra. 10-15 éve még, amikor elkezdtem ide járni, még eléggé siralmas állapotban volt itt minden. A kolostor igumenje (rendfőnöke), Polikarp atya mindent megtesz az értékes műemlék megmentéséért, nemcsak a moldáv állam műemlékvédelemre fordítható szűkös keretéből, de a nyugatra szakadt, tehetősebb moldávok adományaiból is épül-szépül a kolostor. Azóta tehát sok minden változott, a kápolnát és a cellákat felújították, nagyjából rendbeszedték az épületegyüttes környékét is. További tervek vannak zarándokszállás kialakítására és a többi, még elhanyagolt állapotú cella rekonstrukciójára. 

A kolostor előtti meredek ösvényen lesétálhatunk a Dnyeszterhez. A túlpart már a szakadár Dnyesztermenti Köztársaság része. Ha valaki fürdőzésre adná a fejét, rövid időn belül, a semmiből egyszercsak felbukkannak a túlpart éber határőrei, nehogy valaki a folyón átúszva engedélyük nélkül emigráljon az ott épülő szocializmusba. Ez már a kirándulók világa, a színpompás mocsári virágok, ártéri növényzet hosszabb túrára csábít. A ţipovai völgy természeti szépségeiről azonban már egy másik cikkben fogok írni!

A kolostoralapító fejedelem ikonja egy sziklaüregben (középen, koronával a fején). Ezt, és a többi beltéri képet is Némethy András készítette. 

Ha valakit részletesebben érdekel a moldovai sziklakolostorok világa, egy korábbi írásomban (pdf, 1 MB) megismerkedhet néhány továbbival is.

Te is eljönnél ide? Ha szeretnéd a sziklakolostort, túrázni a vadregényes ţipovai szurdokban, akkor utazz velünk! Fedezd fel Moldovát! Augusztus 18-25 között szervezett autóbuszos út keretében, általam összeállított programmal lehetőség lesz megismerkedni az ország látnivalóival. Az út során a blogban már bemutatott látnivalókon túl megismerkedünk számos más érdekességgel: kanyonvölgyekben túrázunk, középkori templomokat, kolostorokat és várakat látogatunk meg, magyar emlékekkel ismerkedünk, élvezzük a poszt-szovjet múlt csodáit a moldáv atombunkerben és a Dnyeszter Menti Köztársaságban. Kipróbáljuk a városok közötti trolibuszozást, hajózunk a Dnyeszteren, és természetesen borkóstoló és gasztronómiai estek is szerepelnek programunkban. Részletek később, addig is érdeklődni lehet kommentben, vagy e-mail-ben: lengyellaszlo@freemail.hu

Frissítés: a 2019-es utakról itt olvashattok.