Régóta tervezek egy általános ismertetést a legfontosabb moldovai látnivalókról. Most, hogy azon kevés ország közt szerepel, ahová védettségi igazolvánnyal korlátozás nélkül utazhatunk, talán többen fontolgatják, hogy felkeresik ezt a kevéssé ismert országot. Elsősorban nekik szeretnék segíteni, de remélem azoknak is hasznos lesz, akik már voltak, és visszatérnének, vagy nem terveznek utazni, csak egyszerű érdeklődők. Egy kis ajánló.

Eredetileg tíz konkrét látnivalót terveztem bemutatni, de mivel nagyon sokrétű és rengeteg érdekességet tartogató országról van szó, végül tíz általános témakör lett, melyeket részletesebben is ki lehetne bontani (majd egyszer...). Az alaposabban érdeklődőknek további cikkeket linkeltem a blogból, ahol az egyes látnivalókról lehet tájékozódni. A képek saját képek, mivel sokat jártam az országban, vegyesen vannak köztük tavaszi-nyári-ősziek, a többséget igyekeztem a nyáriak közül összeválogatni.

Szóval mi az, amit mindenképp nézzünk meg, ha Moldovában járunk?

1. Kisinyov - a cári építészet gyöngyszemei

Az igazság az, hogy Kisinyov nem tartozik a különösebben érdekes helyek közé, de egy rövid látogatást mindenképp megér, főleg annak, aki először jár Moldovában.

Fejlődése az után lendült meg igazán, hogy 1812-ben a Besszarábiai-kormányzóság székhelyévé tették. A XIX. század középső harmadában több jelentős építész, művész, a tudomány- és kultúra képviselői megfordultak itt (nem mindig önként, de ezt lásd később). Egyfajta vidéki Pétervár lett, ahol a pompás cári főváros lüktető életét próbálta meghonosítani némileg szerényebb formában a helyi arisztokrácia. Templomok, paloták, középületek épültek az akkor még I. Sándor cár nevét viselő Alexandrovszka proszpekten (ma: Ştefan cel Mare), máig létező közparkokat alapítottak.

A kisinyovi székesegyház az orosz klasszicizmus tipikus példája. Szembetűnő a hasonlóság a szentpétervári Izsák- és Kazanyi-székesegyházakkal, hiszen ugyanannak a kornak, ugyanabban a stílusában készült alkotása.

A Szépművészeti Múzeum a jellegzetes besszarábiai eklektikát képviseli: az orosz klasszicizmus elemeit ötvözi orientális beütésű helyi motívumokkal. Művészettörténeti szempontból a belváros legszebb épületei közt tartják számon. A gyűjtemény, az inkább középszerű XIX. századi vidéki orosz és a kortárs moldáv festészet mellett a középkori ikongyűjtemény miatt lehet érdekes.

A Természettudományi Múzeumnak külön története van. Elsőre bizonyára sokan valamiféle mecsetnek néznék. Nem véletlen: a tervező, a kisinyovi születsű, épületeivel a városában maradandót alkotó Alexej Suszev a pétervári Művészeti Akadémián tanult. Tanulmányainak vége egybeesett Közép-Ázsia orosz elfoglalásával, így mivel kiemelkedő tanulmányi előmenetele volt, részt vehetett a birodalom újonnan szerzett részének a "felfedezésében". Diplomamunkáját Szamarkand építészeti felméréséből írta, ez a kutatóút maradandó nyomot hagyott művészetében. Nemcsak sajátos külseje, de a gyűjtemény miatt is érdemes felekresni: számomra elsősorban az őslénytaani részleg a legérdekesebb.

A világvégi Besszarábiában Puskin 3 évet töltött száműzetésben. Versek, rövidebb művek mellett itt kezdte el írni az Anyegint. Egykori lakóháza ma múzeum (itt írok róla), akár valahol a költő moszkva melletti birtokán is lehetne. A fákkal szegélyezett óvárosi utcák arról is mesélnek, hogy Kisinyov a "legzöldebb város", az egy főre eső zöldterületek nagyságában az elsők között szerepel az európai fővárosok közt.

A blog korábbi cikkeiben a város XIX. századi főépítészének, Alexandr Bernardazzinak a legszebb alkotásait mutatom be a kisinyovi főépítész, a fontosabb templomokat pedig a Kisinyovi templomok cikkben.

2. A szocializmus csodái

Aki nem járt még poszt-szovjet országban érdekes lehet ezzel a korszakkal mergismerkedni. A Moldáv SzSzK-t elkerülték a nagy iparosítások, de Kisinyovban azért ízelítőt kaphatunk a korszak monumentális alkotásaiból. A központból a 22-es trolival menjünk el a végállomásig (Botanica). Az itt emelkedő Városkapu (Porta oraşului) panel-komplexum a 70-es évek grandiózus alkotása. Visszafelé 1-2 megállót érdemes sétálni a Dacia sugárút (egykori proszpekt Míra, azaz Béke sugárút) 15-20 emeletes paneljei közt.

Emlékművekből a II. Világháborús győzelmi emlékművet kell kiemelni, de a nyitott szemmel járók találhatnak ínyencségeket. A Leninista hősök és a Szovjethatalom harcosainak obeliszkjei eredeti helyükön vészelték át a kapitalizmus évtizedeit. Lenin és Marx szobrai azonban mára a MoldExpo mögötti szoborparkba kerültek.

A szocialista korszak építészetét a Szovjet Kisinyov írásban részletezem.

Ez még nem a szoborpark: a leninista hősök emlékműve napjainkig köztéren áll. 

3. Orhei Vechi

Több szempontból az egyik legfontosabb vidéki célpont. Itt egyben találjuk meg a természeti és a történelmi emlékeket, ráadásul a fővárosból nagyon könnyen megközelíthető, akár busszal, akár gépkocsival jövünk. A Răut folyó sziklafalakkal szegélyezett völgye akár egésznapos kirándulásra is lehetőséget ad. A hódító tatárok itt rendezték be székhelyüket a XVI. században, ennek számos maradványát megnézhetjük, így a tatár fürdő romjai a hazánkban is ismert keleti fürdőkultúra szép emléke.

Sétáljuink fel a sziklafalak tetején emelkedő kis templomhoz és az innen nyíló sziklakolostorhoz. A török-tatár uralom századaiban a keresztény szerzetesek csak ilyen barlangüregekben gyakorolhatták vallásukat, számos hasonlót találunk Moldovában, ez ami a legkönnyebben megközelíthető.

4. Történelmi emlékek

A török időktől kezdve egészen az orosz-török háborúkat lezáró 1812-es Bukaresti békéig a Dnyeszter fontos határvonalként húzódott a térséget uralni szándékozó nagyhatalmak közt. Ennek eredménye az a számos vár, melyek végig kísérik partjait, Ukrajnától Moldován át az ismét Ukrajnában található torkolatig.

Moldova legszebb vára Soroca településen emelkedik, közvetlenül a Dnyeszter partján. A XV. században, Nagy István fejedelem emeltette, sokáig ellenállt a hódítóknak. Néhány éve szépen felújították, ma múzeum.

Vidéken a népi építészet szép példáit találjuk, köztük is különleges színfoltot jelentenek a fatemplomok. Akinek nincs ideje kis falvakba menni, a kisinyovi skanzenben kaphat ízelítőt a moldáv népi építészetről.

5. Természet

Bár elsőre meglehetősen egyhangúnak tűnik, Moldova egyáltalán nem unalmas. A felszín jórészt lepusztult síkság, harmadidőszaki mészkövek, márgák borítják. Ezekbe a puha kőzetekbe a folyók látványos kanyonvölgyeket mélyítettek, melyek kiváló célpontjai a természet kedvelőinek.

 A folyók által feltárt rétegekben néhol miocén ősmaradványokra bukkanhatunk. Leggyakrabban a Macrtra, Dreissena, Cardium genusokba tartozó kagylók és a különféle Callistoma, Melanopsys, Dorsarum csigák kerülhetnek szemünk elé. Moldova ősmaradványairól tervezek egy külön cikket.

Túrák során a vízesések jelentenek különleges élményt, a legjelentősebbeket Saharnán és Ţipován találjuk. A saharnai vízesésekről külön cikkben olvashattok.

Sátrazás Moldovában: ha valaki több napra el szeretne vonulni, a szinte megközelíthetetlen völgyek ideális választást jelentenek. A magyarországihoz hasonló jelzett turistaút hálózat nem létezik, előzetesen, térképen meg kell tervezni az utat (a blogom jópár cikkében írtam már túraajánlatokat). Forrás az esetek többségében van, megfelelő mennyiségű élelmiszerről a legközelebbi falu boltjában gondoskodhatunk.

6. Kolostorok

A pici Moldovában mintegy harminc működő kolostort találunk. A hagyomány azt tartja, hogy Nagy István fejedelem (1433-1504) fogadalma szerint minden egyes török feletti győzelem emlékére alapított egy kolostort. Mivel pedig jelentős sikerrel harcolt az oszmán hódítók ellen, kolostorban sincs hiány. Kedvenceim a sziklakolostorok, ezekből Orhei Vechiben láthattunk ízelítőt, de a legjelentősebb a szinte megközelíthetetlen Ţipova. Nem véletlen, hogy az elvonulást kereső szerzetesek ehhez hasonló helyeken rendezkedtek be. De akad azért kolostor közelebb is az utakhoz. Ilyen pl. a XVII. századi Curchi, nem is túl messze a már említett Orhei Veci-től. A kolostor érdekes történetét a haramiavezérből szerzetes cikkben írtam le.

Ţipovát, inkább csak a sátras utazóknak ajánlom, viszont ha már valaki itt jár, akkor a völgy, a vízesések, a Dnyeszter-parti sziklák miatt érdemes több napot maradni. A sziklakolostort itt mutatom be részletesen.

7. A Dnyeszter-menti Köztársaság

Ha valaki csak egyetlen dolgot tud Moldováról, akkor az bizonyára annyi, hogy létezik itt egy szakadár köztársaság. A Szovjetunió széthullásakor ezen a területen nem ismerték el a moldáv fennhatóságot, napjainkig egyfajta szovjet-rezervátum. Konkrét látnivaló nem sok akad, ide inkább az időutazás-élmény miatt szoktak utazni. Annak ellenére, hogy a területet senki nem ismeri el, van határőrizetük, külön pénzük, tehát "határátkelés" után pénzt is kell váltani. Napjainkig a szovjet szimbólumokat használják: a sarló-kalapácsos vörös lobogó, a szovjet-moldovai címer, a parlamentet helyettesítő Legfelsőbb Tanács, és még számos egyéb dolog hozzájárul a nosztalgia-hangulathoz. Az "ország" bevételei főképp fegyverexportból származnak, ezt egészíti ki a vodka- és konyakgyártás, ez utóbbi világhírű. Aki kedveli az ínyencségeket, a Kvint konyakgyár programján minőségi kóstolót kaphat - megfizethető áron.

A Dnyeszter-menti Köztársasággal részletesen foglalkozom a Megvalósult szocializmus című cikkben.

8. Gagauzia

Szintén ország az országban, bár külön pénzük nincs. Dél-Moldova sztyeppéin él egy különleges kis népcsoport, a gagauz. Nyelvük török, de keresztények, sajátos szokásaik, kultúrájuk, népművészetük miatt éredemes felkeresni őket. Létszámuk alig 150 000, de teljes autonómiát élveznek, Három városuk van, a főváros Comrat, ahol a Gagauz Nemzeti Múzeum mutatja be hagyományaikat, tárgyi kultúrájukat, népviseletüket. Az autonóm terület gazdaságilag teljesen független Moldova többi részétől, önálló adóhatósága, rendőrsége van, az anyanyelvi okatatásról a gagauz tannyelvű egyetem gondoskodik. Ételeik, ahogy a kultúra más elemei, a török, orosz, román konyhák fogásait elegyítik.

9. Gasztronómia

Nem lehet teljes egy moldáv út a helyi ételek-italok kipróbálása nélkül. Moldova alapvetően mezőgazdaságból élő, paraszti jellegű agrárország. Már a szovjet időkben is, mint a "Szovjetunió zöldségeskertje"-ként emlegették, napjainkig főleg a mezőgazdasági termékek exportja jelenti a fő devizaforrást: friss áruk mellett konzervek, húskészítmények, borok kerülnek ki a nemzetközi piacra. Az agrárium termékei nemcsak a Földön népszerűek: a Nemzetközi Űrállomás űrhajósételeit is Moldovában gyártják, erről külön írás szól: Moldova a világűrben.

Rengeteg a zöldség, gyömülcs, a vegetáriánusok paradicsoma az ország. Az étkezés bőséges előételekkel kezdődik: saláták, hidegtálak sokasága vezeti be a levest, majd a főfogást. A húsevők sem panaszkodhatnak: a csirke és a disznó számít fő ételnek, de a sok folyó, tó gazdag halállománnyal látja el vendéglőket. Jellegzetesek a különféle töltött, sült tésztafélék. Piacokon mindig találunk étkezdét, kedves nénikék árulják házi készítésű pirogjaikat, de jónevű éttermekben is csillapíthatjuk éhségünket. Moldovában senki nem marad éhesen, a legkülönfélébb igényeket kielégíti a helyi konyha. Világhírű a moldáv borászat, amivel szintén érdemes megismerkedni.

Mosolygó halfej egy ismerősömnél. Azért nem ez a moldáv gasztronómia csúcsa, de könnyen cseppenhet vendégségbe az utazó.

10. A borospince, amit még Gagarin sem tudott elhagyni

Végül talán az egész ország legfontosabb nevezetessége (talán illett volna ezzel kezdeni): Cricova, a több, mint 100 km összhosszúságú pincerendszer. Moldova híres a borairól, a borászatról, több cikkben igyekeztem már körüljárni ezt a témát (a gagauz borokról pl. a Négy gagauz borkülönlegesség cikkben írok). A Dnyeszteren felhajózó ókori görög kereskedők honosították meg a szőlőtermesztést, de igazán csak a török uralmat követően, 1812 után kezdett el felfutni.

Említettem, hogy Moldova felszíne jórészt könnyen megmunkálható harmadidőszaki mészkő. Ha nyitott szemmel járunk Kisinyovban és más városokban, látjuk, hogy az épületek jelentős része ilyen terméskövekből épült. Az egykori kőbányákban a 70-es években kezdtek berendezni borászatokat, mivel a hatalmas kiterjedésű járatrendszereknek egész évben egyenletes a hőmérséklete. A legnagyobb a cricovai. Ebben a föld alatti labirintusban a látogatót elektromos kisbuszokkal viszik körbe, a bormúzeumban megismerhetjük a moldáv borászat múltját és jelenét, végül a kóstoláson kipróbálhatjuk a termés legjavát.

A helyi legendárium szerint az első űrhajós, Jurij Gagarin is ellátogatott Cricovába. A degusztáció bizonyára jól sikerült, ugyanis a vége az lett, hogy nem tudott feljönni a felszínre. Azóta is emlegetik szállóigévé vált mondását: "könnyebb a Földet elhagyni, mint a cricovai pincéket".

Reményeim szerint ez a kis összefoglaló segítséget nyújt a Moldovába utazóknak, további gyakorlati tudnivalókat gyűjtöttem össze az Olcsón Moldovában írásban.

Ha érdekel a Poszt-szovjet térség többi országa is, csatlakozz Facebook csoportunkhoz. Megoszthatod élményeidet, képeidet, útitársakat kereshetsz, felteheted kérdéseid a térséget jól ismerő csoporttagoknak.
Katt ide: Utazás a Poszt-szovjet térségben